Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 25/8-35. (Budapest, 1972)

A terület nagylepkefaunájának ökológiai éa állatföldrajzi jellemzése Vizsgáljuk meg először a faunát alkotó fajok tápnövényeinek szintenkénti megoszlását /1. táblázat/: T ápnöv é ny s z int Partvidék Erdő Egész terület T ápnöv é ny s z int faj azám % faj szám % faj szám % Lombkoronaszint 81 16,4 76 18,0 113 18,4 Lombkorona+oserj eezin t 41 8,3 42 10,0 55 9,0 Cserjeazint 38 7,7 38 9,0 52 8,4 Gserj e+gyepszint 17 3,5 17 4,0 20 3,2 Gyepszint 292 59,2 227 54,2 343 55,8 Patörzs-szint 8 1,6 10 2,4 12 2,0 Avarazint 16 3,3 10 2,4 20 3,2 A fajoknak több mint a fele a gyepszintben fejlődik és ez az arány természetesen a partvidéken valamivel nagyobb, mint az erdőben. Jóval kevesebb faj hernyója él a lombkoronaszintben, ezeknek aránya viszont az erdőben nagyobb, ugyanúgy, mint a fatörzs-szintben, cserjeszintben, esetleg ezzel együtt a lomb-, vagy gyepszintben is fejlődő fajoké. A 2. táblázatban kiemelek néhány gazdaságilag vagy ökológiailag fontosabb tápnövényt, megadva a rajtuk élő nagylepkefajok számát és %-os arányát: Tápnövény Partvidék Erdő Egész terület Tápnövény fadszám % fájsz ám % fájsz ám % Monofág, fenyőféléken 2 0,4 2 0,5 2 0,3 Monofág, Quercua-on 4 0,8 20 4,8 20 3,2 Polifág, de főleg Quercus-on 2 0,4 61 14,5 61 9,9 Polifág, de főleg Alnus-on 2 0,4 2 0,3 Oligofág, Salix-Populus-on 25 5,1 6 1,4 25 4,1 Polifág, de főleg SalixPopulus-on Polifág, de főleg gyümölcsfákon Nedves réti, vizparti növényeken 22 12 31 4,5 2,4 6,3 1 2 8 0,2 0. 5 1, -9 22 12 34 3,6 2,0 5,5