Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 25/8-35. (Budapest, 1972)

Az erdei nagylepkefaj ok 19,3 %-a él tehát tölgyfán, éa ez az arány azért nagyobb mint a lomhkoronaszintben fejlődő fajoké, mert a lombkorona+caerjeazinti lepkefajok hernyói, között is vannak főleg tölgyfogyasztók. Természetesen a 81 fajnak osak egy része monofág, azonban az erdőben dominál a tölgy, ezért gyakorlatilag -valamennyi tölgyfogyasztónak számitható. Közülük csak néhány volt tömeges egyes években /pl.t Thecla quercus L., Strymon llicis ESP., Márumba quercus SCHIPP

., Thaumatopoea processionea L

., Drepana binaria HUPH., Pasyohira pudibunda !.. Lymantrla díaoar 1., Conistra vaccinii L., Campaea margaritata L./, és számottevő károsításukat sem tapasztaltam. Érdekes, hogy még az erdőtől távolabb fekvő szabadii partvidéken, ahol szinte alig található tölgy, a fauna 0,8 %-a monofág tölgyfogyasztó /

S. illicis ESP., T. processionea 1., Polyploca diluta P., Ocneria rubea P./, de ezek itt természetesen ritkák, vagy igen lokálisak. A fenyőn élő fajok száma és kártétele jelentéktelen, bár több helyen található összefüggő erdei fenyves. A nyárfán élők száma viszont már sokkal figyelemreméltóbb, mert bár ezek ritkán lépnek fel tömegesen, mégis egy fán sokszor 1015 faj hernyói Is megtalálhatók, ami különösen ősszel figyelhető meg.Részesedésük természetesen a partvidéken sokkal nagyobb. A gyümölcsfákra nézve kétségkívül a Hyphantria cunea DRHRY a legveszélyesebb. Ez a faj a vizsgált területen is. nagy pusztításokat végzett az 1950-es években, kártevése azonban azóta jelentősen csökkent. A főleg gyümölcsfán, és az ökológiailag érdekes nedves réti és vízparti növényeken élő fajok száma is csak a partvidéken jelentős. Az utóbbiak részesedése lokálisan ennél nagyobb is lehet /mocsaras, nádas területek/, és a közéjük tartozó néhány faj erdei megjelenése elsősorban a vizenyős bejáratú Todolai-gödornek köszönhető. Gazdasági növényeink kártevői közül mennyiségével messze kiemelkedett a Scotia segetum SCHIPP., természetesen elsősorban a partvidéken. Szabadii fénycsapdám 1962 augusztusában fogta belőle a legtöbbet, 1417-et, s ennek majdnem a fele, 707 db nőstény volt /2, ábra/. A Mamestra fajok és a Discestra trifolii HUPH. aránya már meg sem közelitette az előbbiét. Az Euxoa fajok mennyisége sem volt jelentős, és bár a terü-