Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/24-42. (Budapest, 1971)

ROVARTANI KÖZLEMÉNYEK (SERIES NOVA) TOM. XXIV. 1971. Nr. 37. Adatok a hazai gubacsfauna ismeretéhez, IX. A tiszakürti és tiszaigari arborétumok gubacsairól írta: Ambrus Béla, Budapest A Tiszameder alluviális völgyének sikján a folyó árvizgátjaival védett szélein található az Alföld két nagy gyűjteménye: A Tiszakürti és a Tiszaigari arborétum. A partokat alkotó löszrétegen kialakult természetes növénytakarót és a két arborétum vegetációját közvetve a Tisza szabályozza. Az ingadozó magasságú talajviz és az állandó pára a szélsőséges értékek figyelembevételével is döntően befolyásolja a növényvilág fejlődését. Mindkét növényegyüttes létezésének közös vonásai és hasonló növénykatasztere indokolja, hogy együtt tárgyaljuk a rovarok okozta gubacsképződményeket. Középhegység jellegű növénytakarójába számtalan exóta növényt telepitettek. A parkok rovarvilága igy a természetes környezeténél gazdagabb. Az uj gazdanövények növelik a fitofág rovarok tápnövényeinek számát. Az évszázados kort megközelítő fenyő, tölgy, platán faóriások a folyó párás légkört biztositó kedvező hatására fejlődnek. Méreteik figyelemre méltóak, nemkülönben a rajtuk évről-évre megújuló gazdag rovarpopulációk is. • A tiszakürti arborétum a folyó gátjának tövében települt. A környék felvizeit levezető csatorna a parkon átfolyva közvetlenül torkollik a Tiszába. A természetes és telepitett növénytakaró együttes előfordulása miatt a Tiszameder kutatóinak érdeklődését nem kerülheti ki az arborétum vizsgálata sem. Eovarfaunája a növényvilágtól elválaszthatatlan. A gubacsképző rovarok Fol. Ent. Hung., XXIV. 1971. 403