Dr. Papp Jenő szerk.: Folia Entomologica Hungarica 24/24-42. (Budapest, 1971)
faj és egyedszáma néhány faóriáson feltűnő változatosságot árul el. Az északamerikai származású Fraxinus pennsylvanica v. lanceolata jól fejlődő példányán már megtaláljuk a hazai Diptera és Homoptera guhacsokozókat. A Fraxinus excelsior levéltengelyét vastagitó Dasyneura acrophila légy gubacsa a parkon kivüli folyóparti szakaszon is fejlődik. Ugyanakkor a Tiszát szegélyező erdő távolabbi szakaszán már hiányzik. Hasonlóan elszigetelt elterjedésü az Acer csemeték hajtásvégein tenyésző Dasyneura a- cerplicans gubacs. A faj utánpótlását az arborétumból nyeri. A 29O cm törzsméretű Acer negundo atkagubacsai, a 250, 260 és 320 cm-es törzskerületü Quercus palustris, robur és rubra tölgyek jellemző gubacsai. különleges gyűjtési és megfigyelési tárgyak. Az arborétum tiszaparti oldala egybeolvad a folyó szegélynövényzetével. A mederperem öntésiszapján évenként megújuló vízszint sodrása miatt a nád csak a part legfelső szélén alkot némi összefüggő szegélyt. Itt csak a buckák legmagasabb pontján növő nádon fedezhető fel néhány Lipara lueens gubacs. E légyfajra jellemző, hogy csak azt a nádat választja ki ivadéka bölcsőjéül, amelyet nem áraszt el a viz. Hasonló és ezt a feltételezést megerősítő megfigyelés mutatkozott a Szeged alatti meder gubacsainak gyűjtésekor. A Salix-Populus bozótos foltokon gyakori a füzek leveleit pettyező Eriophyes tetanothrix atka okozta gubacs. A nyárfák szokásos kozmopolita Pemphigus gubacsaitól eltekintve nem nyújtanak változatosságot. Az áthatolást megnehezítő erdei szőlővel összefonódott bodza és kecskerágó bokrokkal körülvett Populus törzseken megtelepedett az Eriophyes po- puleti gubacs. A Rubus caesius széleken növő ágait Lasioptera rubis légygubacs tarkítja. A Salix albát és cinereát sűrűn disziti a Rhabdophaga rosaria gubacs. A gát kövezetét áttörő Cynodon dactylon példányokon kevés Dasvops lat ifronsstól deformált kiszáradt tarackrész mutatkozik. A bokrok alján Glechoma szőnyegen a Eondan iola légygubacs több nemzedékének nyoma ismerhető fel. Az utak szegélyén porosodó Chenopodium-féleken a Hayhurstla atriplicis okozta levéltorzulás bőven mutatkozik. Érdekes, hogy a folyómeder időszakos homokzátonyain megtelepült Chenopodium is található. Ez az egyetlen gubacs, ami a vizingadozás szeszélyétől függő meder növényzetén kialakult.
