Dr. Steinmann Henrik szerk.: Folia Entomologica Hungarica 23/1-12. (Budapest, 1970)
lepszenek, fajonként külön-külön csoportokban a zöld-fekete Papiliok, a kénsárga Pieridák, a barna Nymphalidák és a majdnem fekete Lybitheidák. Az útról parcellámésgyék ösvényei hatolnak az erdő mélyébe, helyenként sakktáblaszerűen keresztezve egymást. Ide napsugár csak ritkán hatol, legfeljebb a száraz évszakban, amikor a legfelső koronaszint sok fája kopasz, vagy ha egy faóirás dőltében nyiladékot hasit a szinteken keresztül. A száraz évszak hatása még itt is erősen érezhető. A talaj a patakvölgyektől eltekintve porszáraz, avar és sok helyen humusz is alig takarja a keményre száradt vörös lateritet. Az erdő csendes, állat alig mozog. Élénkebb a kép az esős évszakban. Füllesztően párás levegő ül mozdulatlanul a fák között, a talaj lazább, nedves, a gyors növényi bomlás jellegzetes édes-fanyar illata mindenütt. Zajos az erdő a kabócák, madarak és néha majmok hangjától. Szél csak ritkán suhog át a magas fák lombján, ez rendszerint zivatart jelez. Néhányszor hallottuk egy-egy faóriás dübörgő dőlését. A kettétört ágak és fák recsegése másodpercekre betölti az erdőt. Ezek a fák ott korhadnak el ahol ledőltek. Nem egy régi óriás ismerősünket találtuk meg igy» a2 ösvényen átdőlve. Idén törzsét fehéren borit ja egy lemezes gomba tömege (305-ös gyűjtés), még elzárja az ösvényt, de néhány év múlva már csak süppedő gerincén gyalogolunk át. Tarka virág csak ritkán látható elérhető magasságban. A fáknak sincs egy általános virágzási időszaka és ha ezek virágzanak, a tarka virágtömeg több emelet magasban pompázik. Bosumtwe tó: Ashanti region É: 6.30 - Ny: 1.22, Mag.: 104 m Péliglombhullató erdőzóna A gerincről szép kilátás nyilik a kráterben fekvő nagy tóra. A kakaóval beültetett erdő faóriásai lehúzódnak a viz partjára, elválasztva egymástól az apró halászfalvakat. A szárazföldi biotópok a tó körül nagyon hasonlóak a vidék általános, bolygatott és kakaóval beültetett erdeihez. Érdekes megjegyezni, hogy a tó halaira valamiféle kultikus tilalom