Dr. Steinmann Henrik szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 21/16-25. Budapest, 1967)
Ki egyeléssel szedtük össze őket. Nagyobb gyakorlattal rájön az ember a megfelelő módszerre és felülről figyelve a növényzetet (domboldalon, töltés oldalában elterülő ürömös területen) könnyebben észre lehet venni a hernyókat. Érdekes még a két Artemisia-növényen történt megtalálásuk mellett, hogy mig Dr.ÉHIK GY. augusztua utolsó harmadában talált hernyója, mint Írja teljesen fejlett volt, mi még kb. egy hónapig tudtuk a 0. artemisiaehernyókat gyűjteni. Ezért azután fejlődésbeli eltérések gyakoriak voltak (a szinbeli eltérések Is ebből származhattak), az első inszektáriumban nevelt hernyók csak szeptember 20. körül kezdtek gubózni. Egy hét leforgása alatt valamennyi bábozódott, s ezután már a természetben sem találtunk artemi s laehemyókat. Ugyanakkor még természetesen gyakran találtunk C. abainthii és főleg C. argentea hernyókat. Az artemisiae-hernyókat követően néhány nap leforgása alatt az absinthii-k is bábozódtak, mind az inszektáriumban, mind pedig a természetben. A C. argent ea-hernyók átalakulása a szakirodalomból ismert módon egészen október közepéig elhúzódott, s ugyancsak a nevelőszekrényekben is, és a természetben is egyszerre ment végbe. Mivel - érthetően, annak gyakorisága miatt - a C. ar genté a-hemyókat gyűjtöttük a legnagyobb számban, itt is mutatkoztak egyidejűleg különböző fejlődési alakok. Hogy ez miként volt lehetséges, arra a következő évben (1967) kaptunk magyarázatot, amikor az imágók megjelentek. Julius közepén kelt az első példány, az utolsó pedig augusztus 20-án (illetőleg a meleg szeptemberi napokban, 6.-én), amivel aztán be is zárult a sor. Meglepő volt a C. argentea-k nagy tömegével szemben, hogy G. artemislae-ből (bár ismert, hogy jóval ritkább) az aránylag szépszámú hernyó ellenére, csak néhány darab kelt május közepén, s köztük egy korcs is akadt. (Persze köztudomású, hogy több évig is elfekhetnek, igy várható még kelés belőlük, valamint az idén gyűjtött hernyókból is.)
