Dr. Steinmann Henrik szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 18/1-17. Budapest, 1965)

patakokban nem telepszik meg. A Tapolca mellett a halastó (22) DK-i sekély részén él. Az utóbbi években összegyűlt adatok alapján megrajzolható a faj fenológiai grafikonja (3.ábra). A scitulum a genus többi fajához hasonlóan korai' rajzásu, nyár elején repül. Junius hónapban jelenik meg és augusztusig található. A rajzásmaximum július elejére esik. A rajzás július közepén is igen nagymértékű lehet. Az Erythromma najas (HANSEM.) ritka szitakötőfajaink közé tartozik, nagyobb kiterjedésű állóvizeinkben él, melyeken nagyobb nyilt vizfelület van. ügy látszik az olyan vizeket kedveli, melyeken a vizfelület alatt a vizréteg felső részét különféle hinárnövények szövik be. A területen a pápai halastónál (22) él, ahol a tó középső részén fejlődik. A Tapolca mellett gyűjtött, illetve megfigyelt példányok adatai a legkésőbbi hazai előfordulás adatai (l.ábra). Az Agrion virgo virgo (L.) 500 m feletti völgyek lakója, középhegységi fajunk, gyorsfolyásu patakokban él. Hazánkban néhány síkvidéki lelőhelyről is előkerült, legtöbbször esek egy-két példányban. A sikvidéken gyűjtött egyedek nagyobb része élőhelyéről elkóborolt példány lehetett. Néhány helyen azonban valóban él sikvidéken is. A síkvidéki élőhelyeken megfelelő magyarázatot találunk a faj megtelepedésére. Vizsgáljunk meg három síkvidéki élőhelyet, a solymári, veresegyházi ée a Tapolca melletti megtelepedés magyarázatát. A solymári völgyben a faj az Aranyhegyi patakban él. A patak vízhozama változó, de sehol sem túlságosan bővizű. A meder több helyen jelentékenyen elkeskenyedik és különösen közepes vizéllás esetén (ez a leggyakoribb) ezeken a szakaszokon jelentékenyen gyorsabban folyik a viz, mint a többi helyen. A virgo minden valószinüség szerint ezeken a rövid szakaszokon telepedett meg. Veresegyházon a faj az ottani tó levezetőárkában él, főként annak kezdeti szakaszán. A levezetőárokban sebesen áramlik a tóból a viz és ez a vizsebes-