Dr. Steinmann Henrik szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 18/1-17. Budapest, 1965)

detsrmináláaon alapszik, hiszen a viridis (különösen a fiatal példányok) könnyen összetéveszthető a L. sponsa

, esetleg L. dryas fiatal egyedeivel, a faj ilyen korai megjelenése ugyanis véleményem szerint nem feltételezhető. A viridis hazánkban erdei állatnak látszik, olyan állóvizekben fejlődik, amelyek vizfelülete legalább részben beárnyékolt. Azok a lelőhelyek, ahol a fajt eddig megfigyelnem sikerült,mind ilyen élőhelyek voltak. A viridis az eddigi adatokkal ellentétben hazánkban valószínűleg inkább középhegységi és nem alföldi faj. A Tapolca mellett feltételezhetően az 5.számú tavacskában él. A Coenagrion ornatum (S3LYS) Magyarországon helyenként gyakori, a Dunántúlon és az északi területeken fordul elő, az Alföldről csak néhány adatunk van. Folyóvizekben fejlődik, érdekes, hogy mindig kis patakok mentén, melyeket sürü sás-szegély övez, amely a vízfelület nagyréezét betakarja. Az ornatum példányok többsége a sás között röpköd, közel a viz felületéhez, élőhelyét csak ritkán hagyja el. Élőhelyein néhol tömegesen fordul elő, máshol C3ak kevés példány él. A Tapolca mellett a 12. területen él a vizenyős területen keresztülfolyó levezető árokban, ezen kivül a halastó (22) levezető árkában fordul elő. A Coenagrion scitulum (RAMB.) mediterrán faj, hazánkban az utóbbi évek nagyarányú gyűjtései során került elő. A szerzők eddig minden valószínűség szerint a hozzá közel álló ornatum fajhoz sorolták (BENEDEK: 1962). Hazánkban ritkának mondható, bár néhány helyen (Albertfalva, Piliscsaba) óriási tömegekben él. Az eddigi előfordulási adatok és megfigyelések alapján körvonalazhatjuk a faj ökológiai igényeit. Kisebb-nagyobb, könnyen átmelegedő tavakban, vagy tórészletekben él, melyeket káka éa sás övez, közepükön nagyobb kiterjedésű nyilt viz van. Az eddig végzett megfigyelések alapján ugy látszik, hogy ellentétben a genus többi hazai fajával,