Dr. Steinmann Henrik szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 18/1-17. Budapest, 1965)

a Sympetrum fonscolombei fonscolombei esetében a fajok nagymértékű hasonlóságával, nehéz elkülönithetőségével magyarázhatók. A 3.fonscolombei fonacolombel azóta sem került elő a területről több példányban, a Coenagrion scituluro-ot éa az Aeschna affinis-t 1961-ben ia gyűjtöttük. A Lestes racrostigma (EVERSM. ) pontomé

dit errán faj,szikes tavainkban fordul elő, ha a hidrológiai viszonyok kedveznek számára, szikes jellegű tavainkban hegyvidéken is előfordulhat (pl; Bükk hegység: Disznóskut

; Pomáz: Kőhegy), gyorsan átmelegedő, kákával benőtt sekély vizekben fejlődik. A Tapolca mellett a 9-ea területen és a halastónál (22) el. A halaatónál valóazinüleg tömegesen fordul elő, csupán azért nem került elő nagyobb számban, mivel rajzásának végén jártunk a területen. Ez a faj az utóbbi években nagyobb számban került elő hazánkban (kb. 170 példány), az ujabban begyül

1

: anyagok adatai alapján pontosabban körvonalazhatjuk hazai rajzását, mint az eddigiekben lehetséges volt. A faj hazánkban korai rajzásu, mindössze két és fél hónapig repül (7. ábra), a rajzásmaximum július elejére esik. A Lestes viridiB viridis (LIHD. ) hazánkban a ritka szitakötőfajok közé tartozik, csak néhány lelőhelye ismeretes. A Tapolca mellett egyetlen példányát gyűjtöttük a 8. számú területen (Tapolcafő, I960.VIII.5. leg. VIDA). A begyűjtött példány igen fiatal állat volt, ezért nem feltételezhető, hogy máshonnan vetődött ide. A L. viridis rajzáéi grafikonját STEIÎIMANN (1959a) a rendelkezésére álló adatok kis száma miatt nem állíthatta össze. A jelenlegi ismeretek alapján ezt a hiányt pótolhatjuk (2.ábra). A faj határozottan késői rajzásunak létszik, rajzása legkorábban júliusban indulhat meg, a rajzásmaximum feltételezhetően augusztus végére esik. WEBER (1941) közöl egy adatot, mely szerint a fajt 1933.VI. 12.-én gyűjtötte Gyálon. Ez az adat minden bizonnyal téves