Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 15/14-32. Budapest, 1962)

him-nőstény arány következetesen a nőstények javára tolódott el. A védekezés szempontjából nagy jelentőségű lehet annak megállapítása, hogy a rajzésgörbék alapján a fűzőn jelentősebb kártevő fajok közül a P. nigra már kora tavasszal /április-május/ felléphet nagyobb tömegekben, mig a C. cornutus május-június, az A, alni és A. salicina június-július hónapokban jelentkezhet nagyobb méretekben. A gyűrusödést előidéző fajok közül végeredményben az A. alni

, A. salicina és a P. nigra bizonyultak a legkomolyabb fűzkártevőknek. A gyurűsödés okozta minőségcsökkenés a hazai fűzteriaesztŐ szakemberek véleménye szerint egyenértékű a Cryptorrhynchus lapathi imágók kártételével /SZALAY-MARZSC 1963/. Ezek többnyire vegyes népességekben kárositanak és elsősorban ellenük kell védekezni. Védekezés Védekezési kisérleteink szerint a fűzvesszők kihajtása után, majd még két alkalommal megismételve - amint a fűzvesszőkön a kabócák nyálkahabos tajtékcseppjei megjelennek Wofatox ill. KCH porozószer 10 kg/kh mennyiségben, vagy 0,6 %-os Wofatox, 1,5 %-os Holló 10, vagy 2 %-os HC H permé tie megfelelő védelmet nyújt /RE

ICHART, 1962/. Igy Lothárdon is sikerült megszüntetni 1953-ban a gyurűsödés okozta károkat. Legutóbb, 1962-ben, Tiszaszentimrén a lárvák megjelenésekor alkalmazott Wofatox porozás /3 %-os porozószer 10 kg/kh adagolásban/ másnapra már 100 %-os eredményt adott. A védekezés sikere a kártevők figyelésén múlik: az ősszel gyűrűsödést szenvedett vesszők tábláin a következő év tavaszán fokozottan kell figyelni a lárvák ill. tajtékcseppek megjelenését és e helyeken azonnal meg kell kezdeni a védekezést.