Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

IV. Boreális, arktikus és alpin fajok V. Kontinentális fajok a/ északi kontinentális /szibiriai erdő/ fajok b/ déli kontinentális v. azubpontusi fajok c/ pontusi fajok d/ turáni vagy aralo-kaspi fajok VI. Mediterrán, szubmediterrán és pontomediterrán fajok VII. Balkáni és illyr fajok VIII. Atlanti fajok IX. Endemikue fajok. A boreális, arktikus éB alpin, valamint az atlanti s egyéb itt részletesebben nem tárgyalt faunaelemek finomabb csoportosítása kivülesik e tanulmány keretein. A felsorolt csoportok közül Debrecen nagylepkefaunájában az eddigi kutatások eredményei szerint az északi kontinentális, atlanti ée boreális elemek többé-kevésbé tipusos képviselői nem fordulnak elő, a balkáni elemek előfordulásának problémája még tisztázandó. Az emiitett csoportokról százalékos kimutatás készítésének véleményem szerint Jelen esetben különösebb értelme nincs, mivel tanulmányom egyráazt nem egy állatföldrajzi egység faunáját öleli fel, másrészt pedig sok faj esetében erősen problematikus a faunaelemhez való tartozás. Éppen ezért a következő részben inkább az egyes faunaelemek jellemzéséről és érdekesebb képviselőik előfordulási körülményeiről lesz szó. 1. A holopalaearktikué faunaelemek

. A Kárpátmedence nagylepkefaunájának legnagyobb hányadát a tágabb értelemben vett holopalaearktiku8 fajok alkotják. Mivel általában igen nagy areáju, egyes esetekben még Amerikában is elterjedt fajok tartoznak ide,ezt a csoportot, mint erre Veritjr ée Hormuzaki /193C/ rámutatott,nem tarthatjuk genetikailag egységesnek. Hasonlóképpen nem húzható rá egységes séma posztglaciá-