Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

lis elterjedésükre sem; a ezibiriai eljegesedésről felszínre került ujabb adatok /Obrucsev 1930, Termi

er 1952/ valószínűtlenné teszik Hofmann /1873/ és Rebel teóriáját, mely szerint ezek a fajok posztglaciálisan Szibiriából vándoroltak be Európába. E csoportról általános jellemzésként Verity /1916/ és főként 32r5H52^i /1930/ eredményei alapján a következőket foglalhatjuk össze. 1/ A legtöbb idetartozó faj már a harmadkor végén megvolt, ezt bizonyosra vehetjük a holarktikus és európaikeletázsiai fajok esetében, de a többi nagy areáju faj képződése is valÓ8zinüleg már a pliocénben lezajlott. 2/ A keletkezésük nem szorítkozhat egy területre, a fajvándorlésoknak Európa kiindulópontja és végpontja is volt egyben. A fő keletkezési centrumok feltehetően az észak-atlanti kontinens, a Behring szoros vidéke /Verity, Hormuzaki/ és az un. Angara-pajze /Caradja, Kozsancsikov/ voltak. 3/ Az interglaciálisokban és a quarterben főként északiéi irányú fluktuációk mentek végbe. 4/ E fajok többsége már a harmadkorban is élt Európa területén s nem posztglaciálisan Szibiriából vándorolt be. A./ A palaearkti8z területén széles körben elterjedt fajok közül jellemzőek a Nyirség faunájára azok, amelyek a Kérpát-medencében főként hegyvidékeken fordulnak elő. Székeesy Vilmos /1953/ szerint különösen a bátorligeti védett lép faunájában „feltűnően nagy azoknak a fajoknak a száma, amelyek a mai klimatikus viszonyok mellett csak a Kárpátok vagy középhegységeink erdeiben fordulnak elő." Több rovar- és pókfajról kimutatták jégkori reliktummivoltét is, azonban ezek Székessy, Balogh és Loksa szerint /1953/ „kivétel nélkül a talajlakó fauna tagjai." Soós /1928/ ós Vágvölgyi /1953/ szerint a bátorligeti Mollusca-fauna ma montán jellegű elemei zömükben a posztglaciális bükk-fázis elején nyomultak le az Alföldre. E reliktum-fajóknak ma a nyirségi lápok,láperdők,liget-