Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

újonnan délkeletről bevándorolt elemekkel. A mogyoró kor volt egyben „a vizjárta helyeken a szikes talajok kialakulásának fő időszaka" /Zólyomi, 1958/ is. A következő szintén melegebb klimáju fázis, a tölgyfázis volt Zólyomi /1958/ Bzerint a szubmediterrán elemek virágkora s egyben bevándorlásuk fő időszaka is. A pannóniai flóra több balkáni elemmel is gazdagodott. A vegetációs viszonyoknak a felmelegedéssel együttjáró változásait természetesen a nagylepkefauna- is követte, azonban erre csak a növénytakaró változásai és az egyes fajok mai elterjedési ás ökológiai jellemvonásai alapján következtethetünk. Azonban mivel igen sok esetben keverék-areatipusokról van szó, az egyes elemek bevándorlási idejét még nehezebben határozhatjuk meg.A változatos areatipusu déli kontinentális fajok itt is sok problémát okoznak - fő térhóditásuk ideje valószínűleg a mogyoró és különösen a tölgy fázisra esik, noha elég valószinü, hogy már hamarabb is megvoltak a Kárpát-medencében . Az aralo-kaspi ürömpuszta-komponensek fő elterjedési ideje kb. a szikesek első nagyobb kiterjedésével egyidejűnek tekinthető - ez a mogyoró-fázisban történt meg /Zólyomi/. A pontusi és szubmediterrán elemeknél ez az idő fajonként valószinüleg más és más, sok esetben erősen vitás ; erről az egyes fajok tárgyalásánál volt szó. A Nyirség nagylepkefaunája szempontjából mind a Sibylla-tipusu, mind pedig a szubmediterrán fajok terjedése esetében, mint erre az egyes fajoknál utaltam is, a Biharhegység lényeges szerepet játszhatott ezekben az időszakokban. A szubboreális fázist, amely Blytt és Sernander szerint az „atlantikus" /tölgy/ fázis után következett, a lepkefauna kialakuláea szempontjából nem értékelhetjük, mivel botanikai értékelése is meglehetősen bizonytalan és vitás. Mind a növény-, mind pedig az állatföldrajzi irodalom-