Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

ban a bükk fázis eleJát, a melegkedvelő elemek visszaszorulásának korakánt szokták emlegetni. Ez a fázis volt Soó /1940/ szerint az alföldi erdőelápos vegetáoió virágkora /1940/,Vozáry /1957/ szerint ekkor törtónt a Sphagnum elterjedése a beregi lápokban. Ekkor történhetett a melegkedvelő nagylepkefajok kipusztulása is a Hyirség beleő, zártabb erdős területeiről. A bükk-fázis végén az erdők irtásával az Alföldön kultur-sztyep jött létre, amely egyes alkalmazkodóképes kontinentális-pontusi elemek számára ismét kedvező elterjedési lehetőséget biztoBitott. Ilyenek a nagylepkék közül pl.a kulturterületeken közönséges Pontja dapllcide L., Euxoa temera Hb. ée aquilina Schiff, fajok.Ezzel szemben a kulturakerülő /Kultürflüchter/ pontusi fajok ebben az időszakban móginkább visszaszorultak /

Hydro- ecia leucographa Bkh., Oxytrlpla orbiculosa Esp./,egyesek ki is pusztultak /

Melanargia suwarowius Hbst./. Végül több példa van bizonyos mediterrán fajok időszakos bevándorlására, sőt rohamos észak felé való terjedésére ÍB az utóbbi fél évszázadban a Kárpát-medencében, amelyet egyes szerzők /L.Sz.

Berg,1953/ a klima szárazabbá ée melegebbé válásával magyaráznak. Bgyes, a harmadik fejezetben emiitett ailvicol fajok visszaszorulása sem tisztán az erdőirtások, hanem a klima szárazabbá válásának ie következménye. Összefoglalás

: Az elmondottak alapján világosan látszik, hogy az alföldi homokterület nagylepkefaunája mind areálgeogréfiailag érdekes szinező-elemek, mind pedig különleges ökológiai igényű fajok tekintetében sokkal gazdagabb, mint az eredeti vegetációtól nagyrészt megfosztott löszterületé. A homokterületen a tárgyalt összes faunaelemeknek élnek képviselői. Különösen érdekesek állatföldrajzi szempontból az erdők nagylepke-együttesei, amelyekben figyelemreméltó különbségek mutatkoznak az egyes erdőtipusok között. A zártabb, hűvösebb állományokat képviselő Convallaric