Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)
táseiben jelentős szerepet játszanak az ide tartozó fajok. Kárpát-medencei elterjedésük, de egyben arealgeografiai jellegük szempontjából le lényegesnek tartom, hogy hiányoznak mind az Alföld fátlan területein, mind pedig hegyvidékeink zárt erdeiben. Ez a tény azt mutatja, hogy az erdős-sztyepet bizonyos zoogeográfiai szempontokból nem lehet a sztyepek fátlan zónáihoz hasonló alövezetként tekinteni, sem pedig az erdő és sztyep egyszerű átmenetének, amely pl. ?EDE5iB?ESEr /1954/ szerint erdőre és sítyepre bontható,mint önálló egészekre. Ezen ellátok számára az erdŐs-eztyep minőségi különbséget jelent élőhelyi viszonyok tekintetében mind a közápeurópai tipusu lomberdő, mind pedig a sztyep felé. Az erdŐBsztyep zónából továbbterjedési lehetőségük főként csak a szubmedit errán lomberdők és bokorerdők irányában van, ezt mutatják hazai karsztbokorerdeink és szubmediterrán molyhos tölgyeseink is /Kovács_L. 1957/. Viszont areatlpusuknak kontinentális oldalát az Acereto-Queroetum társulással való kapcsolatuk mutatja.Est a kettősséget a déli-kontinentális jelző véleményem szerint kitűnően kifejezi. Végül csak egy adat arra, hogy mennyire nem pontusi elemekről van Szó. DJakonov /1958/ Krim lepkefaunájéról Írva ezeket a fajokat /pl. Exaereta ulmi , Catephla alchymlsta / erdei reliktumoknak /!/ tartja, amelyek a mai Fekete-tenger környéki klimaviszonyok között Krim hegyeiben találtak menedéket . Ezek után pedig vegyük sorra néhány jellegzetes délikontinentális elemet, amelyek előfordulnak Debrecen környákén. Exaereta ulmi Schiff. Dél-Franciaországtól Dól-Szibiriáig elterjedt faj, amely areája egyesíti a szubmediterrán ós déli-kontinentális tipust. Általában az Alpoktól északra nem fordul elő; leggyakoribb Délkelet-Európa laza erdőeerdős8ztyep területein. Hazánk területének nagy részén szór-
