Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

ványosan megtalálható. Debrecen környékéről ceak a Nagyerdőből ismert, de több mint valószínű,hogy másutt ÍB előfordul. A Hoplltjs milhauserl F, areája még inkább mutatja a mediterrán jellemvonást is, amennyiben Észak-Afrikában ÍB előfordul, de megvan a Szovjetunió területének erdŐs-Bztyep zónájában ia. Száraz tölgyesek jellemző faja

; az öreg,tisztásokkal tarkított állományokat vagy a magányos facsoportokat kedveli. Száraz klimát igényel, a levegő magas páratartalmát hernyója és bábja nem kSpes elviBelni /Beer/, ez erősen hatért szab közép-európai elterjedésének, Bergmann szerint Közép-NémetorBzágban már csak a legszárazabb területeken, csekély példányszámban lép fel. Hazánkban ÍB ritka; Kaposvár, Pécs környékén, a budai hegyekben, a Duna-Tisza köze ászaki peremén s a debreceni Nagyerdőben fordul elő. Habár az Alföld klimája kedvező számára, az öreg tölgyesek kipusztulása miatt ma már nagyon gyéren fordul elő. Európai elterjedése déli kontinentális jellegű a Glu- phisia crenata Esp.-nek és a Peridea anceps Goeze-nek is, azonban ezek a fajok átmenetet képeznek a Sibylla tipus felé, mivel vikariáns ikerfajaik Kelet-Ázsiában is előfordulnak. Érdemes megemlíteni, hogy mig az anceps DovnarZapolszkij /1953/ szerint a Szovjetunió erdős-sztyep övezetében /Voronyezs környéke/, mint erdei kártevő is felláp, addig Közép-Európában elég szórványos elterjedésü és gyér példányszámban lép fel, de már nálunk is helyenként /Budai hegyek/ elég gyakori.A nyírségi homoki erdőkben /Bátorliget, Nagyerdő/ mindkét fal előfordul. A dál kontinentális elemekhez sorolható a Spatalia argentina Schiff, ia. Areája az Exaereta ulmi-hoz hasonló. Ritkásabb tölgyeseket kedvelő faj, Bergmann szerint napos tölry-nyár keverterdők vezérfaje. A Nyirségben különösen a debreceni Nagyerdőn nem ritka. Itt egy igen érdekes változata láp fel, amennyiben az első generáció ic egészen világos sárga alapszínű. E forma