Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)
ökológiai igényli szieztematikailag is közel áll az amethystina-hoz. Burópai areója kisebb az előbbinél, viszont érdekes, hogy a Kárpát-medencében több helyen előfordul. Bizonyos posztglaciális terjedés ezen faj esetében is valószínű. Hasonló ősi lakója láprétjeinknek a Phytometra zosymi Hb. Ez a faj kizárólag sanguis or bá s területeken fordul elő, igy a Nyiraágben,Bátorligeten. Az ujabb terjedésére vonatkozó feltevések /Moucha,Sraelhaus 1954/ Kováca_La i ]o8 tanulmánya alapján /1957/ megcáfoltnak tekinthetők. Arytrura musculuB Mén. Hazai lepkész-körökben általános feltűnést keltett annakidején Diószeghjr_Lá : Bzló publikációja a Rovartani Lapok 1913-af számának hasábjain, anelyben közölte, hogy sikerült neki ezt, az eddig csak az Amur-vidékről ,Koreából , Japánból és a Kaukázus északi előteréből ismert fajt Borosjenőn gyűjtenie. Később ujabb lelőhelyei váltak ismeretessé az Ural déli részén és a Kárpát-medencében: Kápolnáé Erdélyben, Kis-Balaton, Tihany, végül Bátorliget és Debrecen. Legnagyobb mennyiségben a bátorligeti védett lápban gyűjtötték; hernyóját nem ismerjük, valószinó, hogy hernyója révén lápi növánytársulásókhoz kötött faj. Debrecen-nagyerdei és tihanyi példányai valamelyik közeli lápból repülhettek a fényre. Habár elég jól repülő állat, kevés hazai lelőhelye vagilitáea ellen szól. Lápjaink nagylepkefaunájának érdekes reliktuma, a Kárpát-medencében legalább az utolsó interglaciálistól kezdve honos. Erdélyi lelőhelyei egyik Kárpát-medencei refugiális területét sejtetik; ezzel függhet össze a nyírségi előfordulása is, a kisbalatoni populáció eredete nem világos. Az európai-keletázsiai-erdei komponenshez tartozó fajok közül a Nyirség állatföldrajzi jellege szempontjából lényeges a Scopula subpunctaria H-Sch. ós a Sterrha nitidata R-Sch. Mindkét faj Dél-Európában és Kelet-Ázsiában fordul
