Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

sok ;>ibylla-tipusu faj fordul elő, véleményem szerint azt bizonyltja, hogy az utolsó nagy eljegesedések /Würm/ idején a Kárpát-medencében nem uralkodhattak olyan kedvezőtlen viszonyok, mint azt pl. Alberti /1938/ és de_Lattin /1952/ is feltételezi. A Würm-kori erdő-refugiális területek sorából nem zárhatjuk ki a Kárpát-medencét, mint pl. ezt Büdel és de_Lattin teszi,még az alföldi löszpuszta „sem lehetett teljes egészében fátlan... Ezt bizonyítják a Würm III.lösz mélyéről előkerült magdalénien kori faszénmaradványok is" /Zólyomi 1958/. Egyes geobotanikusok hajlanak arra a felfogásra, hogy bizonyos melegigényes cserjók is az utolsó interglaciélis óta folytonosan honosak a Kárpát-medencében, pl. Jakucs_Pál szóbeli közlése szerint valószinüleg ilyen a Cotinu8 coggygria

. Habár igen nehéz megállapítani, melyek azok a nagylepkefajaink, amelyek a pleisztocén eljegesedéseket, de legalebb is a würm-glaciálist a Kárpát-medencében vészelték át, a fenti meggondolások alapján számos,különösen a gyep- vagy cserjeszintben élő fajról tételezhetjük ezt fel. Ezen fajok listájának összeállítésa természetesen nem lehet jelen tanulmány feladata, de ezekre a lehetőaégekre szükségesnek láttam e helyen is rámutatni. A refugiális területek és a fennmaradási lehetőségek meghatározása azonban csak a kevéssé expanzív, ma is néhány izolált területen előforduló fajok esetében lehetséges; a ma már Közép-Európa területén általánosan előforduló ilyen Jellegű fajokkal /

Apatura Irls L., Llmenitis Sibylla L., Pterostoma palplna L./ kapcsolatban a mai area szempontjából ez nem is lényeges, a posztglaciális terjedés teljesen felismerhetetlenné tette egykori elterjedési területüket ée refugiumaikat. Habár ökológiai igényeik alapján az európai-kelet=zsiai fajok több komponenshez tartoznak, általános jellemvonásuk az általában mérsékelt hőigényen kivül a meglehetősen nagy nedvességigény.