Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

hazai viszonylatban is, minden lelőhelyadatunk homokos területekre vonatkozik, főként a Duna-Tisza közére ée a Nyírségre. Az irodalom és saját gyűjtéseim tanúsága szerint az erdőkhöz ragaszkodik; Póton, Bátorligeten ás Debrecenben tölgyesek tisztásain; Poznan, és Berlin környékén homoki erdei fenyvesekben gyűjtötték. A Sterrha sylvestraria Hb. Szintén euroszlbiriai elterjedésü homoki faj. K^yács_LaJos szerint igazi tenyászőhelyei az alföldi homokbuckás tájak, Bátorligeten a Közbirtokossági erdő, Debrecenben a Nagyerdő szárazabb részeinek tisztásai. A fent felsorolt fajok a nyírségi homokvidéknek, KözépEurópa más homokterületeihez való hasonlóságát mutatják.Ez a hasonlóság a posztglaciális faunafejlődés során alakult ki, de a fajok hidegtürásét figyelembe véve már a fenyő-nyir fázistól kezdve fennállhatott; erre vall az is, hogy több holopalaearktikus homoki faj, mint láttuk, Közép-Európa ászaki részén főként ritkás fenyőerdőkben fordul elő. 2. Európai-keletázsiai faunaelemek

. A következő fajcsoport, az európai-keletázsiai faunaelemeké, sajátságos elterjedésü fajokat foglal magában. Általános areatipusuk magábanfoglalja Dél- és Közép-Európa bizonyos területeit, Délkelet-Európában, Ukrajnában az Uraiig szórványosan fordulnak elő; Szibiriában legfeljebb kis foltokban; Kelet-Ázsiában - az Usszuri-vidéken, Amur-vidéken, Japánban, Kinában, Koreában viszont nagyobb összefüggő areájuk van, jellemző azonban rájuk az elterjedési területükben Szibiriában mutatkozó nagy hiatus. Ezt afajc8oportot először önálló faunaelemnek Hormuzaki /1930/ tekintette éa az ilyen elterjedésü Limenitis sibylla alapján Sibylla-tipusu fajoknak nevezte el. Areatipusuk kialakulását a hasonló elterjedésü Fagus genusra vonatkozó paleobotanikai adatok alapján magyarázta. Hormuzaki szerint ezeknek a fajoknak az areája a pleisz-