Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

A szöcske hónapok óta egyik hátsólába nélkül élt ; I960. Január 25-én - látszólag minden külsó behatás nélkül másik hátaólábát is ledobta. A következő napon elpusztult. Párosodásra alkalma nem volt. Nincs különösebb bizonyítékunk arra vonatkozóan, hogy ez a körülmény jelentékenyen befolyásolta volna élettartamát. Egy másik,hasonló körülmények között a szabadban tartott Phaneroptera quadripunc- tata szöcskepár közül a him december első napjaiban, a nőstény december közepén pusztult el. Utóbbi néhány tojást ie rakott. Lehetséges, hogy szobahőmérsékletre vive, ezeknek a szöcskéknek az élettartamét is meg lehetett volna nyújtani. A fenti fenológiai jelenségeket, a téli időszakig nyúló imágóéletet ugyan fogságban, részben szobahőmérsékleten tartott Phaneroptera quadripunctata példányokon észleltük, de más szöcskefajok esetében /pl. Meconema thalasainum Deg., Tettigonia viridisslma L., Pholidoptera fallax Fisch.

, Pho- lidoptera grlseoaptera Deg., Pachytrachis gracilia Br.v.W., Saga pedo Pali., Ephippigera ephippiger Fieb./ ilyen későre nyúló imágóéletet sem fogságban, sem szabadban nem tapasztaltunk . A Pezotettix glornae Rossi /Acridoidea/ sáska imágóinak decemberi előfordulása Magyarországon. A Pezotettix giornae esetében, von Wattenwil /1882/ szerint „das vollkommene Insect überdauert in den südlichen Gegende den Winter bis zum März." Magyarországon, amely e sáska areájának északi határvidékére esik, az ilyen hosszura nyúló imágóélet aligha lehetséges, s ezt elsősorban a kemény téli hidegek akadályozhatják meg. Mindenesetre eddigi tapasztalataink arra mutatnak, hogy a Pezzotettix glornae imágói - eltekintve az áttelelő sá3kafajainktól Magyarországon, az ősz folyamán a legkésőbbi időpontban található sáskafajt jelentik. 1957-ben, laboratóriumban tartott Pezotettix példányok kb'zül 1 nőstény december legutolsó napjaiban pusztult e3 .