Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

Ugyancsak 1957-ben, a füves kerti talajra helyezett drótsodrony-izolátorban december 10-15 között pusztultak el az utolaó Pezotettix példányok /Budapest.Rózsadomb/. 1958-ban, az ugyancsak szabadban tartott példányok december első felében pusztultak el. A legkésőbbi, szabadon előforduló példányokat 1954. december 14-én, Komódi határában /Hajdú-Bihar ós Békés megyék határán/ gyűjtöttük, ahol a Sebee-Körös meredek,száraz-füves töltésének déli oldalán - réazben in copula! - sütkéreztek. A verőfényee déli órákban a hőmérséklet 14-16 C° körül lehetett . Az Acr,p&ylus insubricue Scop. /Acridoidea/ lárvaalakban történő átteleléee. A magyarországi sáskák között, a Tatrigidae csalód fajaitól eltekintve, eddigi ismereteink szerint csupán az Aiolopus atrepens Latr. és az Acrotylua lnsubricus Scop. telelnek át imágóként.A többi faj a telet tojás-alakban tölti. 1958. április 26-án az ágasegyházai homokbuckás vidéken az Acrotylus insubrlcus 1 him lárvajót találtuk. A 10 mm-es példány az utolsóelőtti lórvastádiumban lehetett. Hazahozva továbbra is szabadban, ablak előtti virágtartón helyeztük el, vászonnal borított üveghenger-izolátorban. A tenyészet alját homokréteg képezte, amelybe fücaomókat ültettünk. A sáskalárva május 22-én vedlett, ekkor 12 mm hosszú lett ; 4 mm-es Bzárnycsonkjából az utolsó lárvastádiumra lehetett következtetni. További vedlés nélkül, lárvaként élt még július 5-ig. Az Acrotylus-lárva gyűjtésének időpontjában /április 26-án/ más sáskalárvát még igen szórványosan találtunk /kb. Stenobothrus és Myrmeleotettix fajokhoz tartozhattak/, s ezek is párnaposak, I. stádiumbeliek voltak. Ezeken kivül gyakran láthatók voltak az Acrotylus lnsubricus imágói is. Ezek alapján arra következtethettünk, hogy az Acrotylus lnsubricus gyűjtött nagyobb lárvája semmiképpen sem azon a