Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

alatt lárva-fejlődésük viszonylagosan lassú. Ezen viszonyok tisztázására időjárási tényezőkkel egybevetett sok gyűjtési adatra van szükségünk. Hosszú életű Phaneroptera quadri

punctata Br.v.W. /Tettigonioidea/ imágók. A Phaneroptera quadripunctata Br.v.W. ezöcskefaj - amelyet Magyarország területéről 1947-ben mutattunk ki /Hagy, 1948/ - egy Budapesten /Széchenyi-hegy/, 1959. július 19-én gyűjtött utoleó fejlődési-fokozatú hin lárvája december 16ig szabadban elhelyezett kis izolátorban, ezt követően I960, január 26-án bekövetkező elpusztulásáig szobahőmérsékleten élt. Augusztus 1-én iaiágóvá alakult,igy tehát imágóólete 191 napra terjedt. Valóazinünek tartjuk,hogy mindvégig szabadban tartva aligha élt volna tovább december 20-ánál. A Phaneroptera szöcske a fogságban túlnyomórészt almalevéllel táplálkozott, majd ennek hiányában egyéb zöld növényi anyagot kapott. A tartására szolgáló kb. 1 literes, vászontetővel fedett üveghenger, második-emeleti, délnek néző ablak virágtartóján volt elhelyezve. Bár a szabad-hőmérséklet hatásának ily módon ki volt téve, a második emeleti magasság, továbbá a fal közelsége bizonyára némileg mérsékelte a novemberi, decemberi fagyokat. A tenyészet mellett elhelyezett termográf szerint a szöcske szabadbeli életének utolsó két hetében /december első felében/ csaknem állandóan fagypont-körüli hőmérséklet uralkodott, amely a BZöcskét teljes mozdulatlanságra, dermedtségre itélte. December 16-án 0 C° hőmérsékletről szobahőmérsékletre helyezett tenyészetben a szöcske negyed óra alatt magához tért, lábra állott. Ettől kezdve az éjjel 13-16, nappal 1618 C° hőmérsékletű szobában a szöcske viszonylag keveset mozgott .normálisan táplálkozott a fagyot túlélt Rujbua-leve lekből, majd később pedig hajtatott Rosa-rügyekbŐl. Január első felében több izben hallatta jellegzetes egytagú cirpelését, ez azonban a normálisnál jóval gyengébb, „rekedtesebb" volt.