Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)

ROVARTANI KÖZLEMÉNYEK FOLIA ENTOMOL OGICA HUNGARICA (SERIES NOVA) 1960 TOM. XIII. Nr. 9. Magyarországi Saltatoria fajokra vonatkozó néhány fonológiai adat Irta: Dr. Nagy Barna Növényvédelmi Kutató Intézet, Budapest A Saltatoria imágók egy része Magyarországon nem pusztul el az első dér beköszöntével, hanem - bizonyára jelentős mortalitéa, egyedsiirüség-caökkenés kiséretében - rövidebbhosszabb ideig képes átvészelni hűvös, esős időszakokat, sőt kisebb fagyokat is. Főként magasfüves, védettebb helyeken,az októberi, novemberi napfény újból éa újból előcsalja a gyorsan fogyó imágók megmaradt példányait. Eltekintve néhány imágókánt, lárvaként áttelelő fajunktól, az utolsó sáska és szöcske példányok hazánkban általában november végén, december elején pusztulnak el a hideg esők és atöbbnapo8 fagypont alatti hőméraéklet hatására. Ezekről a viszonyokról részletesebb fenológiai adataink alig vannak, úgyhogy szükségesnek látjuk ilyenek folyamatoa gyűjtését. Az utóbbi évek folyamán két mediterráni elterjedésük faj, a Fhaneroptera quadripunctata Br.v.W. /Tettigonioidea/ éa a Pezzotettix giornae Rossi /Acridoidea/ vonta magára figyelmünket, amelyek imágói a vegetációs periódus végéig,vagy még azon tul is nyúló élettartamukkal tűntek ki. Némileg ellentmondóan hat,hogy éppen ilyen déli jellegű fajok imágói tűrik legtovább az őszi időjárás kedvezőtlen viszonyait, amely fajok számára hazánk, areájuk legészakibb területét jelenti. Feltételezhető azonban, hogy ezen melegigínyes fajok imágóélete azért nyu]ik a késő-őszi időkbe,mert a mi klimánk