Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 13/1-14. Budapest, 1960)
Artemisia maritimá val együtt eljutott a Keleti-tenger partjáig /esp. pomerana lchultze/. Ez az előfordulás*, de a Kárpát-medencei is izoláltan áll a Szovjetunió déli részén elterülő fő elterjedési területéhez viszonyítva. A Nyírségnek csak legdélibb részén, Mikepárcs környékén fordul elő. Valószínűleg ide kell sorolnunk a magyar fauna egyik legújabban felfedezett tagját; a Harraga tessularla Metzn. nevű kis araszolót. Sajnos, areájét aég nem ismerjük eléggé, mivel régebben a N.fasciolaria Rufn.déloroszországi változatának tartották. K°Yécs_Lajos /1958/ szerint az Alföld több pontján előfordul; Debrecentől keletre, Nagycsere környékén elég gyakori. A fenti három faj a turáni ürömpuszta-komponenahez sorolható. Sokkal bonyolultabb probléma azonban a szubmediterrán és pontusi elemek faunakomponenseinek meghatározása. Sok esetben ugyanis, főként a homoki jellegű fajoknál, a szubmediterrán és pontusi fajok egységes komponensként viselkednek, déli jellegű homoki nagylepkéink túlnyomóan pontusi-szubmediterrán areatipusuak, köztük Kovács_Lajos /1955/ szerint „kevés a valódi sztyep-faj". Hasonló a helyzet azonban a nem homoki fajoknál is, itt is a keverék-areatipueok vannak túlsúlyban. Éppen ezért indokoltnak tartom a pontusi és szubmediterrán faunaelemeket Debrecen környéke nagylepkefaunájában egy faunaelem-komplexumként tárgyalni, megjegyezve azonban, hogy elvileg két különböző típusról van szó.Hasonló a helyzet azonban a középnémetországi Hügelsteppé-n is. Bergmann szerint itt is elég sok pontusi-szubmediterrán elem fordul elő, eu-pontusi és eu-mediterrán annál kevesebb,figyelembe véve azt is, hogy Bergmann több déli-kontinentális elemet a pontusiakhoz sorolt. Jóval nagyobb azonban az eupontusi nagylepkefajok aránya a Szovjetunió déli részén, a szubmediterrán jellegű
