Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 11/19-33. Budapest, 1958)

viridis és Anthriscus ailvestris-en. ritkábban a legkülönböző növényeken, füveken ás különböző fák kérge alatt. A lárváit azonban csak Pill ich. gyűjtötte, mint az Knechte! /1951/ felsorolásáből is kitűnik. A második hazai lelőhely! adatot ?ó^h_Gvörgy szolgáltatta. Tatatővárosban 1957 augusztus 22.-én nagy tömegben találta, imágőkat és lárvákat egyaránt az Supatorium cannabium levelein. Az előforduláa nagy mérvére jellemző, hogy az ezüstös-fehér szivásnyomok tömege a leveleket már meazsziről feltűnővé tette. Az erősebben fertőzött levelek pedig begörbültek. Ez a második gyűjtési adat és megfigyelés egészen bizonyossá teszi,hogy a D.saltatrix Uz. tápnövénye az Bupato- rium cannabium s az irodalomban felsorolt többi növények csak átmeneti tartőzkodási helyül szolgálnak a faj egyedei számára. • Frankliniella intonsa Tryb. Hazánkban a legkülönbözőbb növények virágain ill. virágaiban rendkívül gyakran előforduló közönséges faj. Kártételére vonatkozóan eddig hazai megfigyelés nem állt rendelkezésünkre. A külföldi irodalmi adatok szerint kártétele Ismeretes a Solanum tuberosum-on, Daucus carotan, Papaver somniferum-on, Vicia sativan ós Vicia faban. Lehmann szerint a Medicago sativa-t is károsítja. °?ímint a gabonafélék kártevőjót emliti /Blunck, 1948./. 1858 júniusában Nyíregyháza mellett Kismicskán, a Kertimag- és Gyógynövénytermelő Gazdaság területén diszbab /Phaseolus cocoineus/ virágain láttam feltűnő f. intonsa kártételt. A fertőzött piros virágbkon a tripszek szivogatásának hatására fehér foltok jelentek meg, a virágok deformálódtak, nem tudtak rendesen kifejlődni. A kártétel csak a virágokon jelentkezett.