Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 11/19-33. Budapest, 1958)

fehér szövőlepke, a kaliforniai pajzstetü, a gabonazsizsik, babzsizsik, a gabonafélék üszőgbetegsógei, a varasodás /fuzikládium/, a monilia, a Jonathan-lisztharmat, a cukorrépa viru808 sárgasága, a szőlő peronoszpóraja, stb. mind a jelentőségükhöz mérten, rendszerint több oldalon kaptak ismertetést, a kevésbé jelentősebb kártevők a szövegben röviden, vagy csak függelákes táblázatokban. Több olyan kártevővel ás betegséggel bővült a könyv tartalma, amelyek vagy egészen ujak kártevőfaunánkban ás flóránkban, vagy amelyekről csak egy-egy ujabb szakközleményből nyertünk tudomást. Ilyenek: a kukoricabarkő /

Tajavnoous dilaticollis/, amely a legutóbbi években a kikelt kukorica veszedelmes ellenségeként jelentkezett; a koaócsinormányos /Sphenophorus striatopunctatus/

rátjeink, valamint a termesztett réti komócsin /Phleum pretense/ kártevője; a hajtóshervaaztó moly /Blastodaona atra/

, melynek hernyója a fiatal almafahajtások belsejét rágja ki; a gyümölcsfák ás ttibb szántóföldi növényünk atkáinak /Tetranychns

, Bryobia

, Faratetranychus/ uj determinálással revideált fajai; a növényi kórokozók közül a közelmúltban megállapított törpe üszög /Ti lietyl contraversa/

, a kukoricának helminthospóriumos leválfoltossága /Helminthosporium turcicum/

, a len szeptoriás szárbarnulása /Septoria linicola/

. Mindezekből megállapíthatjuk, hogy a kártevő- ás betegságlista majdnem teljes. Nem egészen, mert néhány kártevő hiányzik. Igy nem esik sző a gabonalegyeknél a távolabbi multakban hírhedté vált hesszeni légyről /Mayetiola destruc tor/

, az időszakosan tömegesen pusztító polifág muszkamolyról /Phlyctaenodes stictioalia/

. a napraforgómolyról /Homoe- osoma nebulellum/

, többféle fonálféregről, úgymint: a répafonálféregről /Heterodera schaohti/

. a szárfóregről /Ditylenchus dipsaci/, amely elsősorban a hagymás virágoknak /jácint, tulipán, stb./ külföldön, főleg Hollandiában, súlyos kártevője, de megtámadja az étkezési hagymát is, mint nálunk Makón, s amelyet ezért hagymafonálféreg néven is ismernek,