Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 11/19-33. Budapest, 1958)

továbbá a hazánkban 1954-ben a burgonyán megállapított gumórontó fonálféregről /Pitylenchus deatructor/

. Ha azonban a kártevőknek jelenlegi hazai jelentőségét vesszük szemügyre, arra a megállapításra kell jutnunk,hogy egyedül a szárféreg, mint hagymafonálféreg és a gumórontó fonálféreg jöhet figyelembe,de az előbbi is csak nagy hagymátermesztő vidékeinken, mig a gumórontó fonálféreg ia egyelőre csak szórványosan akad nálunk /annál veszedelmesebb kártevő Amerikában és számos európai államban/ ás figyelembe veendő az is, hogy hazai felfedezése a könyv Írása közben történt. Említett jelentéktelenebb kártevők kihagyását indokoltnak tekinthetjük a szerzők előszavában olvashatókkal is, megírván azt, hogy könyvük első fogalmazását terjedelem korlátozás miatt rövidíteni s a kevesebb jelentőséggel biró kártevőktől és betegségektől eltekinteniők kellett. Nézzük tovább az érdemeket. Nagyban emelik a könyv értékét a kutatok számára a történeti adatok, amelyek a fejezetek álén Összefoglalóan, de a szövegben elszórva kártevők ás károkozók egyedi tárgyalása során is szerepelnek. Hasonlóan becsesek a kárstatisztikai adatok. Kiemelendőnek tartom a sok szívesen látott szerzői hivatkozást is, amit részben a tartalom dokumentációjának, részben a hivatkozott kutató munkássága megérdemelt elismerésének kell tekintenünk. Suum ouiquel A könyv az egyes kártevők ás kórokozók ismertetásánál nem követi a szisztematikában megkövetelt részletes leírásokat, hanem csak a legjellegzetesebb alaktani bélyegeket rögzíti le, de viszont nagy súlyt vet a kártevők ás kórokozók fejlődésmenetére, életciklusára, a környezeti tényezőkre s azoknak befolyására, valamint a károsítás módjára. A károsítás módja ás annak képe rendszerint már determináló jellegű. A feliamerhetést elősegíti, hogy a kártevőket, kórokozókat olyan fényképek mutatják be, amelyek élő állati vagy növényi egyedről a természetes élőhelyen, kártevő tevékenyság közben készültek.