Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 11/19-33. Budapest, 1958)

Hernyónevelöszekrény tömegneveléshoz. Irto: Kovács Lajos Természettudományi Múzeum, Budapest. A hernyók tömeges nevelése általában nem könnyű feladat, nagy figyelmet kivan és sok időt kell rá fordítani. Ha sok állatot teszünk együvé, hogy kevesebb ketreccel kelljen bajlódni, állandóan az a veszély fenyeget, hogy fertőző hernyőbetegségben elhullanak. Annak is ki vagyunk téve ebben az esetben, hogy az ide-oda mászkáló állatok megzavarják a bábozódni készülő társaikat és vagy nem tudnak bábbá alakulni, vagy pedig rosszul fejlett imágók kelnek a bábokból. Amenynyiben viszont kisebb csoportokra osztjuk őket és az egyes csoportokat külön ketrecekben neveljük, minden egyes ketreccel külön kell foglalkozni, mindegyiket külön kell tisztogatni ós tápnövónnyel ellátni, ami meglehetősen körülményes feladat. Ezekkel a nehézségekkel magam is szembekerültem. Különösen akkor foglalkoztatott a probléma, amikor téli bagolylepkéket /Conistra-nem/ kiséreltem meg petéből nevelni. Egyegy nőstény átlagosan 100 petét rakott, ha tehát óvatosan akarok eljárni, minden egyes állat utódjának a felneveléséhez legalább öt ketrecre lett volna szükség. Minthogy nem állott rendelkezésemre annyi ketrec, megkíséreltem olyan tömegnevelŐ szekrényeket késziteni, amelyek könnyen tisztán tarthatók, amellett a hernyóknak zavartalan bábozódási lehetőséget nyújtanak. E célból két problémát kellett megoldani, egyfelől meg kellett akadályozni, hogy a hulladók ós az ürülék a szekrényt bepiszkolja, másfelől el kellett választani a táplálkozó hernyókat a bóbozódóktól ugy, hogy azórt a bábozódásra megérett hernyók maguktól megtalálják az utat a bábozódás helyéhez. A szóbanforgó nevelőszekrények fekvő hasábalakuak, a mélységük mintegy kétszer akkora,mint a szélességük, illetve