Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 10/1-12. Budapest, 1957)
éri, ami nagy mértékben meghamisítja a következtetéseinket. Egy másik, nem kevésbé fontos rendszabály az volna, ha a felfogé tartályt meleg éjszakákon, amikor a repülés a legtömegesebb, több Ízben cserélnénk. Ez uton meg lehetne előzni, hogy a lehullott tetemeket minden ujabb vergődő rovar végigkoptassa, tehát jobb állapotban kapnánk meg az anyagot. A Williams-féle csapdában a f elfogőtartály az éjszaka folyamán háromszor cserélődik egyenlő időkőzökben, az anyag tehát négyfelé van osztva. A kisvárdai fénycsapdába viszont tömegrepülés esetén néha annyi rovar került,hogy alkotóelemeire szét nem bontható lepény szerű massza lett belőlük. A sok fogyatkozás ellenére sem szabad azonban elhallgatni, hogy a fénycsapda még ebben a kezdetleges állapotában sem tekinthető értéktelennek. Elsősorban faunisztikai szempontból lehetett gyümölcsöztetni az anyagot. Az állomások túlnyomó részt olyan helyeken műkődnek, ahol még egyáltalán nem gyűjtöttek lepkét, igy aztán minden egyes meghatározható példány hozzájárult a hazai fauna ismeretének a bővítéséhez. Amint egyebütt bővebben beszámolok róla, 1956-ban a keszthelyi fénycsapda anyagából a hazai faunára nézve uj faj került ki, az Acronlcta alni 1. nevü bagolylepke. Amellett azonban több, ritkán található fajjal is találkoztunk, amelyeknek a hazai előfordulásáról alig volt még adatunk. Ilyen fajok a Gastropacha populifolia Esp. Kisvárdáról és a Hypo pta thrips Hbn. Kompoltról, mindkettő több példányban. Nagyobb számban volt az anyagban a korábban ritkának tartott Hyssia cavernosa Ev. Ez a faj ugy látszik csaknem valamennyi lápos területünkön előfordul, helyenkint nem is ritka. Csaknem hasonló mértékben van elterjedve nálunk a Callogonia virg o Tr., azonban az' előkerült példányok száma valamivel kisebb volt. Hegyvidékeinken nyugaton és északon is gyűjtötték már a Bomby ci a viminali s P.-t, az Alföldön azonban nem. Az első alföldi példány a kisvárdai fénycsapda anyagából került elő.