Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 10/1-12. Budapest, 1957)

sősorban az Alföldön él, de előkerült Simontornyáról is /Pillich, 1933.VII.23/.Alföldi lelőhelyei:Budapest-? /1875/, Csepel /Biró, 1908.VI.18/, Dukai hegy /Sajó/, Grebenác, őrszentmiklós /Sajó/, Pestszentimre /Horváth E./, Pótharaszt /Móczár L., 1938.IX.21/, Rákos /Biró, 1908.VII.8/, Szigetszentmiklós /Biró, 1909.VI.13/, Újpest /Gabriel!/, Vác-Sződ /Biró, 1925/. Psen /Mimesa/ brevis Maidl. A rövid potrohnyelü faj elterjedése általában megfelel az előző fajénak. Nálunk elsősorban az Alföldön gyűjthető, bár előkerült a Budai hegyekből /Bartkó, 1912.VI.20/, Törökbálintról /Bartkó/, Isaszegről, Simontornyáról /több példány Pillich gyűjtéséből a VIVIII. hónapokban/. Psenulus concolor Dhlb. Európa középső részein eléggé ismére

tes.Hazánkban az Alföld ritkább fajai közé számitható. Lelőhelyei: Bátorliget /Kaszab & Székessy, 1948. V.10-15/, Ócsa-Nagyerdő /Móczár M., 1952.V.20/, őrszentmiklós /Sajó, 1918.

V/. Erdélyből sem ismeretlen. Gyűjtőhelyei: Árkos, Désakna /Z.-Kiss/, Kovászna^/Kohaut/. Psenulus Schencki Tourn. Ez a durván ráncolt, pontozott homlokú faj Közép- és Észak-Európában honos. Nálunk csak Bátorligetről /Móczár L.,1948.VI.17-28/ és Kispöséről /Méhely/ került elő. Ismerjük az erdélyi Bésaknáról /Z.-Kiss/ is. Pemphredon /Dineurus/ austriacus Kohl. Mindkét ivar könnyen felismerhető a középhát durva,sürü pontozottságáról, valamint a széles és hosszú potrohnyeléről, a nőstény még a széles, pontozott,de mégis fényes farmezejéről. Az Ausztriából leirt faj Budapest környékéről /Biró, Gammel/, Pöséről /Méhely, 1935. VII, VIII/ került elő. Több példányát ismerjük Szokolyáről is. Pemphredon /Dineurus/ brevipetiolatus Wagner. A fajt szerzője 1 db him példány alapján irta le 1931-ben,lelőhelyként „Berlin/?/"-t közölve. Jellemző a fajra a rendkívülien rövid potrohnyél. Fejpajzsa kissé kimetszett, csápizei valamelyest csomósak. A fejtető és a középhát meglehetősen fé-