Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 10/1-12. Budapest, 1957)

nyes, elszórt, sekélyes pontozottsággal. Az áltorszelvény skulpturálatlan része fénytelen, vége durván rücskös. Tudomásom szerint fenti egyetlen példányon kivül többet a továbbiakban sem ismertettek. Anyagunk feldolgozása során 5 him példány került eló Sukoróról /Sólymosné, 1951.VI.28/, Kispöséről /Méhely/, a kőszegi Gubahegyről /Méhely, 1937.V.30/ és az erdélyi Szilágycsehről. Előkerült egyben az eddig ismeretlen nőstény ivar is, összesen 8 példányban. A két ivar összetartozását a hasonlóan rövid potrohnyélre, a fejtető és a középhát azonos skulptúrájára alapitom. A nőstény rövid leirása a következő: fejpajzsán az austriacus fajéhoz hasonlóan apró fogacska látható, farmezeje pedig az összes Pem phredon fajoktól eltérően roppant keskeny, mélyitett, erősen fénylik, pontozatlan, végén jelentéktelen, rövid, hosszanti éllel. A hátulsó lábszárakon apró, chitinhalmon ülő tüskék láthatók. Pejének és középhátának skulpturája azonos a hímével, esetleg valamivel fényesebb. Nagysága akár a himé, 6-7 mm. Lelőhelyei:Budapest /Bartkó/, Ócsa-Nagyerdő /Bajári & Móczár, 1952.VIII.28/. Előkerült továbbá Pelsőczről /Méhely, 1913.

VII/, Szőllőskéről /1886.VIII.17/, Szenterzsébetről és Kuduról /Z.-Kiss/. Diodontus major Kohl. Szerzője 1901-ben irta le délausztriai példányok alapján. Schmiedeknecht 1930-ban sem említi e ritka faj egyéb lelőhelyét. A közönséges minutus fajtól a hosszabb 2. csápostoriz, a homlok és középhát durvább skulpturája és a nagyobb termet különíti el. Hazánkban különösen az utóbbi esztendők gyűjtései során került elő. Lelőhelyei: Budapest, Cinkota /Bartkó/, Balatonszéplak /Kaszab, 1953.VII.27/, Ócsai turjános /Kaszab & Székessy, 1952.V.29/, Ócsa-Nagyerdő /Bajári 4 Móczár,1952.VIII.28/, Révfülöp /Szabó-Patay, 1936/, Sukoró /Bajári &. Móczár,1951.VIII.23/, Kisbalaton-Diássziget /Móczár L., 1950.VI.13-16/. Spilomena Zavadili Snofl. A Csehszlovákia területéről leirt faj 11 db nőstény példánya került elő gyűjteményünkből. Lelőhelyeik; Dukai hegy /Sajó, 1918.VII.8/, Gyenesdiás,