Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 10/1-12. Budapest, 1957)

Európában, Transkaukáziában és Szibériában elterjedt faj nálunk ritka. Csak az utóbbi évek során került elő Kapuvárról /Bajári, 1953.VII.8/, Velencéről /Soós,1951.V.23/, a Mecsekből /Kaszab, 1953.V.29/. Subfam.: Pemphredoninae Psen /Psen/ exaratus Ev. Közép-európai faj, amelyet faunaterületünkön ezideig csak az erdélyi Szovátáról ismertünk. 1955-ben sikerült a zempléni Gilevár begyen, Kishuta környékén VII.22-én az erdei aljnövényzet fühálózásával két nőstény példányt gyüjtenem. Psen /Mimumesa/ fulvitarsls Guss. Ez a nagyrészt vöröscsápu és lábfejizü faj Közép-Európától Ázsián keresztül egészen Japánig terjedt el. Nálunk elég ritka. Csak néhány alföldi lelőhelyről sikerült kimutatni. Lelőhelyei; Budapest, Gyón /Kertész, 1906.IZ.22/, Nagytétény /Sztudva/, Őrszentmiklós /Sajó, 1915. V. 27, VI. 10, VIII. 10/, Soltvadkert /Sztudva/. Psen /Mimesa/ bruxellensis Bondr. Szerzője ezt a ritka fajt Belgium területéről irta le 1932-ben. Leginkább a Shuckardi Wesm. fajhoz hasonló. A nőstény hosszabb és alig skulpturált potrohnyele alapján, a him pedig feltűnően hoszszu csápja miatt könnyen elkülönithető. A későbbiek során további nyugat-európai területekről, valamint Oroszország egy-két pontjáról is előkerült. Valószínűnek látszik tehát, hogy hazánk területén is élnie kell. Anyagunkból Bugacról /Szilády, 1924.VII.15/ és Paksról /Horváth E.,1940.

VII/ kimutatható is volt. Psen /Mimesa/ caucasicus Maidl. Hosszú, teljes felületén domború, skulpturálatlan, igen fényes potrohnyele, valamint az előhát, utópajzs és az áltorszelvény sűrű, ezüstös szőrözete könnyen felismerhetővé teszi. A főleg DélkeletEurópából és Ázsia egyes pontjairól ismeretes faj nálunk el-