Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)
lettől délre le. Hazánkban a nagyon elterjedt és gyakori fajokhoz tartozik. Nincs különleges biotáphoz kötve, száraz és nedves réteken egyaránt előfordulhat, ruderabiakon is negál,gyorssegélyen,utak mentén is közönséges. Gyakoriságát gyors kifejlődése fa előmozdítja, évente három, sőt négy nemzedéke is lehet. * Kiterjedt areája ellenére aránylag nem sok a földrajzi változata s nem tartozik azok közé a fajok közé', amelyek agáját egyes rasszok területeire lehet mozaikszerűen felbontani.Alfajait főleg határterületeiről irták le. Az egységes forma azon ban még nem jelent teljes egyöntetűséget. Különbség van a hűvös évszakok /tavasz,ősz/ és a nyár nemzedékel között. Van azonban a phlaeassál egy másik poümorfikus jelenség is, és pedig az, hogy általában kétféle megjelenési forrnájárói beszélhetünk: egy tüzesvörös szinü és egy feketével behintett formáról. A két forma megtalálható Európában mindenütt, ezeknek tipikus alakjai között pedig a fokozatok hossza sora alakult ki.Északabbra több a vörös,délebbre .több a sötét példány. Érdekes, hogy a különbség a szárnyak alákjára is kiterjedt: a sötét forma hátulsó Szárnya nyújtottabb, a vörösé kerekebb. A sötét formát általában var. eleus F. néven szokták emlegetni. Courvoisier rámutat arra, hogy az eleus-t sötét felületén kivül hamuszürke fonákja is jellemzi. Ez az igazi eleus azonban csak forró, déli tájakon van meg.Igy a nálunk előforduló sötét phlaeas-okra ezt a nevet nem lehet alkalmazni. A két nem kevésbé tér el egymástól, mint a többi Lycaena faj. Itt is megvan az a különbség, amely a nőstények szélesebb, kevésbé hegyea alakjában mutatkozik. Tápnövényei a Rumex acetoaella . acetoaa és az Origanum vul• sare . 7. Lycaena tityrua Poda Pqda:Ins.Kus,Graec.,176l,p.77.Ho.46. /P.E.H.: • Polyomma'ias Dorilis Hufn.; Abafi: Chryaophanus Dorilis Hufn,; AH.:u.âz/"" Ezt a fajt a német összefoglaló munkák /Standinger, Spuler, Seitz/ s nyomukban a. hazaiak is dorilis Hufn. néven emiitették.