Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)
Courvoiaier azonban kimutatta, hogy Poda elnevezése ezt megelőzte, igy Hufnagel dorilla-ének el kell esnie. Igen elterjadt faj. Megtalálható Angliát kivéve egész Európában, valamint Ki8-Ázaiában. Hazánkban igen sok helyen megtalálhatő, ha nem ia összefüggő populációkban. Egyes helyeken rendkívüli gyakoriságával tűnik fel. A tityru s, amely e nem fajai közül aötétszürke azinével a leginkább hasonlít az alolphron-hoz. épp annyira hajlamoe modifikációkra ia. Egy-egy populáción belül igen azélea lehetősége van az egyedi eltéréaeknek. Bizonyos területeken pedig határozottan megkülönböztethető alfajai alakultak ki. A nálunk repülő példányok morfológiai képe azonban mégsem szakítható ki abból a széles variációs skálából, amelybe a nomenklatúrái törzsalak is tartozik. A him alapszíne feke tésa zürke,ebből a foltocskák koromfeketén emelkednek ki. A eubmarginalia narancsvörös félholdacskák igen redukáltak:az elülső szárnyon csak kivételesen és csak nyomokban jelenhetnek meg, a hátulsó szárnyon többnyire megvannak, de sok esetben teljesen el is tűnhetnek. Az ilyen példányok felülről már a aubep. eubalpina Spr.-re emlékeztetnek, azzal a különbé éggel, hogy a fekete foltok sokkal nagyobb számmal vannak meg. A fonák is igen változó képet mutat, alapszíne a hideg ónszürkétől a meleg sárgás-szürkéig változhat, változó a submarginalis vörös szalag szine, erőssége ée öaazefüggő volta.A nőstények még több eltérést mutathatnak fel,mert akadnak olyanok, melyeknek elülső szárnya teljesen ragyogó vörösbarna s oaak a foltok emelkednek ki belőle feketén éa olyanok is, melyek mindkét szárnyának alapezine sötétszürke, a fekete foltok természetesen ezen is átütnek s a rozsdaszlnü submarginalis félholdacskák viszont igen csökkentett számban /3-4/ éa terjedelemben jelennek meg. A hátulaó azárnyak felül egyöntetűen aötétek. A nŐ8tények fonákjai derüa aárga szint mutatnak sok árnyalati eltéréssel. A tityrus nálunk két jól elkülönülő nemzedékben jelenik meg. Ezek egymástól nem ütnek el erősen;a fő eltérés a fonák alapszi-
