Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

met populációtól. Est az alfajt Ljcaeaa dispar subsp. hungarica néven kívánom a tudományos rendszerezésbe bevezetni.

Hole- /ó

1

/ éa allotipus /0/ a gyűjteményemben a Kamaraerdő alatti nedves rétről. Az első nemzedék május végén éa június elején,a második július végén és augusztus elején repül. Hernyójának tápnövénye a Rnmex hydro!apathum és aquaticua

, valamint a Polygonum bia torta. Élőhelyei patakok által öntözött n@dvea rétek, lápok, ritkábban patakok völgye. Rendszerint biotÓpján belül ia azük helyre korlátozódik s attól nem távozik el. Repülése erőteljes, gyors. A. Lycaena hippo

thoë L. Linné:Fauna Suec.,Ed.II.p.

274-.No.1046. /1 .R,H.

TPölyommatne Hippothoë L.j AbafiiChrysophanua Hippothoë L.Í AH.: uTaz/"" Eléggé nagy klterjedéaü területen található meg Éazek-Skandinávlától Spanyolországig, Franciaországtól Ázsiáig. Vertikálisan is magasabbra hatol, mint a legtöbb Lycaena faj. Jellemző reá, hogy areáján belül csak egyes, sokszor egymástól távoleső helyeken fordul elő. Hazánkban a legritkább előfordulású Lycaena faj. Egyelőre 6 lelőhelyét ismerjük, ezek közül 5 a Dunántúlon van: Sopron, Kőazeg, Sárvár-JCáld éa Kapoavár környéke,valamint Lentiképolna. Ezek a pontok aránylag közel eanek az Alpok keleti végeihez, igy ezeken az Alpok klimatikai hatása még érvényesül.Megtalálható még a Bükk-hegyaég fennsíkján, ez a populáció valószínűleg a Kárpátokban előforduló hippothoë egy délre szakadt szigete, - Külön érdekességre tarthat azámot egy, a Terméazettudományi Múzeumban őrzött hippothoe-pár. amely az alföldi Izaákról azármazik. Ugy látszik, hogy régebben, mig alföldi mocsarainkat le nem csapolták, ott ia tenyéazett ez a faj, de a kultivácló s talán a klimaváltozáa következtében kiveszett. A hippothoë-val kapcsolatban sok nomenklatúrái probléma merült fel. Ezek részben összefonódnak az egyes rasszok kérdésé-