Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

van, Alapszíne égszínkék, a fekete szegély keskeny, éles,a rojtszegély fehér. Sejtzéró vonalka nincs, ritkán a fonákról átüt .Mig a h lm meglehetősen egyforma, a nőstény modifikációra hajlamos. Hátulsó szárnyán az érvégződéseknél kis kitüremkedések keletkeztek és a szárnyat csipkéssé teszik. A him alapszíne sötétebb és ragyogó kék. Széles fekete pereme van, a discalia térség külső része is feketén árnyékolt, valamint a eoeta szegélytere .Ezeknek a fekete részeknek kiterjedése igen különböző. A hátulsó szárny submarginalis fekete szegélyében halvány, keskeny karikák vagy félkörök sorakosnak, ettől befelé gyakran még egy sor fehér folt látszik. A him fonákja halvány, a nőstényé sárgásszürke. A discalis ocellasor kiemelkedő koromfekete, a limbalis rajzolat halvány s inkább csak belső szegélyén füstös fekete. Évente egy nemzedéke repül, zömmel júliusban. Tápnövényei a Thymus latifolium

. Probus nlger

. Onobrychis s

atIva, egyes Medicago- éa Astragalus-fajok II.tribus: Lycaenini A szárnyak alakja némileg különbözik a Polyommatini-szárnytól: az elülső szárny apexe valamivel hegyesebb,a hátulsó szárny analis területe valamivel azélesebb, a zug pedig kissé nyújtott. Ez néha farkacskaszerűen még erősebben is megnyúlhat, és pedig egyes fajokra nézve nem egységesen, hanem főleg egyes fajok nőstényeinél, különösen pedig azok nyári nemzedékénél. Az erezetben az első medialia ér a 4+5 rádiusszal összenőtt /a tltyrns éa a helle kivételével/. A hátulsó szárnyon a discocellularis ferdén határolt. A legtöbb idetartozó faj hímjének szine ragyogó tüz- vagy rézvörös. Ez is ezerfcyezeti /optikai/ szin. Egyes fajok azonban aötétazürkék, vagy baírnával kevertek, vagy különböző rasazai lehetnek: szürkék vagy vörösök. A sexualla dimorfizmus itt is erős, a himek éppen a tüzvörös fajoknál rajzolat nélküliek, mig nőstényeiken limbalis és discalis foltok rendszere alakult ki, basalis térségük pedig feketével beszórt.A fonák rajzolata alap-