Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

alapszíne u.az a zöldesbe játszd kék, fekete szegélye széles,fonákján az ocellák száma, nagysága és erőssége változó, a fehér nyíl éles. A nőstény egyszínű barna. Repülésének ideje július hava, de elvétve korábban és későbben is találtak már egyes példányokat. Hernyójának tápnövény© az Onobrychis s

at

iva

. 32. Agrodlaetua admetua Esp. Es

per: Die EUT. Schmetterlinge in Abb

»t.

82.f

.1-5. /FTR-.RT: Lyçaena Admet us Esp.; Abafi:u.az; AH.:u.az/ Az előbbi fajnál még szűkebb területen él:Spanyolországban, Délkelet-Európában, Kis-Ázsiában.Keleten Mezopotámiáig terjed. Hazánknak igen kevés pontján figyelték meg. Ezek:Buda,Pécs, Hőgyész, Vác. Az admetus egyike azon kevés fajoknak, melyeket Magyarországról származott példányok alapján Írtak le. Minden valószínűség szerint a budai populáció az,amely a nomenklatúrái törzsalakot képviseli. Egyike a legsajátosabb Polyommatini fajoknak. Mig genitalia ja alapján a recensebb fajok sorában foglal helyet, primitív jellege, hogy hímje is barna. Ennek szőrös szárnyán azonban oldalnézetben zöldes fényvisszaverődés tapasztalható,ugyanúgy,mint a kék Polyommatlniknél. A hím felül meglehetősen egyforma - ez a morfológiai stabilitása is a faj ősi voltára utal - a fonák ocelláinak modifikációja Í3 meglehetősen csekély. A nőstényen felül a hátulsó szárnyon rozsdafoltok vannak különböző számban és kiterjedésben, a fonákon néha erősebb-halványabb fehér sáv jelentkezik, ugyanott, ahol a damon-on. Az ilyen példányokat egyes szerzők azonosították a rlpart 11 Prr.-rel. Osthelder és Pfeiffer /139/ azonban kimutatták, hogy a ripartii Prr. /helytelenül «ripperti Boisd./ nem az admetua varietáaa, hanem bona species,melynek hazája Dél-Európa éa Kis-Ázsia. Igy hát hazai viszonylatban ripartii-ról nem lehet szó, mivel ez a faj nálunk nem fordul elő. Egy nemzedéke van. Abafi szerint a him átlag július 18-án,a