Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

fonákján, amely ez IcaraaHeál megvan, az iearlnus-nál az on "ban hiányaik s ezáltal éppen s t herei tes föl nem ismerésének forrása lett. Tápnövénye az Qnobryohia eatlva. Mészkedvelő növény,tehát a thersites-t esak meszes talaj fölött találhatják meg, da nálunk azon is esak foltokban fordul elő. 26. Lysandra eseheri Eb. Hühner: Samml. Eur. Sohmétt. 7?TH%ÏÏ.Î -; Abafiî -% ÁH.:-/ Déleurópai faj. Otthonos Spanyolországban, Franciaországban, a Balkánon. Az Alpok déli fekvésű helyein is megvan, kedveli a hegyvidéket, s néha eléggé magasra felhatol. Jelenleg ismeretes élőhelyei messze sanek hazánk területétől. Hogy mégis foglalkozunk vele, annak oka az, hogy a Természettudományi Múzeum lepkegyüjteménye egy igen jő állapotban levő eaoherl-t őriz, melynek lelőhelye Budapest, gyűjtője Kertész Aba. Kertész Aba a Rovartani lapokban /25/ meg is emlékezik erről a gyűjtéséről. Elmondja, hogy a különleges zsákmányra a Budai-hegyekben 1931. június 20-án tett szert. Megemlíti, hogy Dr_j_B audi is z_An tal szintén fogott ott eacherl-t. Igy ennek a fajnak Összesen két példánya került elő a Budai-hegyekből. Sajnos, a második példány megsemmisült. Kertész felveti a kérdést, hogyan kerülhettek esek a példányok ilyen messzire tulajdonképpeni élőhelyeikről. Megállapítja, hogy ez sem a szenderek mádjéra, sem tömeges vándorlás utján nem történhetett. Szerinte a petét sodorhatta Ide valami igen erős szél. Nézetünk szerint csak arról lehet szó,hogy az e

schert itt mintegy refugiumszerü folton tengethette életét, a terjeszkedő kultúra azután felszámolta ezt a refugiumot és elvette ez érdekes faj továbbtenyészésének lehetőségét. Alátámasztja elgondolásunkat az, hogy az escheri tápnövénye, az Astragalus exaca pos még ma is megtalálható a Szabadsághegy egy kisebb területén. Kert ész-nek megvolt az a szerencséje, hogy talán éppen az utoleó eaoheri-oéldánvok egyikét fogta meg. Bizonyos, hogy ezt a fajt azóta hazánk területén nem gyűjtötték.