Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

XIV. OyaairJB Daim. BslmansVetensk.Akad.Kandl. ,1816, ~" ïïenerotipus: samiarflus Rott. Morfológiai képét a aamiargua jellemzésénél adom. Genltáliéja inkább középhelyen áll a Plebejus- és a Polvommatus-csoporthoz tartózd fajok genitaliaja között, Az osztott uncus karéjai hoeszaaak

f

a sübunci fejlettek,a kar külső része éles szögei alkot. A valrák orsóalaknak.Csak a generotipikus faj tartozik ide. 23. Oyaniria semiargus Rott. Sottemburg: Naturforscher,

TI, 1775,p.20.No.6. /P

.R

.H

.;

Lyeaena^aémiarg

us Rott.; Abafi

î

Lycaena Semiargus Rott.; AH. : u.az/"" Elterjedt egész Ázsiában és Európában Angliától a Csendesóceánig. Angliában ritka, északon a 68,szélességi fokig hatol. Vertikális elterjedése is igen nagy,a magas hegységekben 1500 inig is eljut, de 100-200 m-es sik területen is előfordul. Hazánkban igen sok helyen előfordul: Somogy megyében,az Alpok előhegyein /Kőszeg/, a Dunazug-hegységben,a Középhegység keleti felében,az Alföld egyes helyein, annak északkeleti peremén, Bátorligeten is. A semiargus külső habitusa bizonyos ellentétben áll anatómiai sajátságaival, ffenital-appendixe alapján u.i. - mint említettem - a Polyomma

t

U

B-okhoB áll közel, sőt Förster a Cyaniri

a-t a Polyommatus genus sínemének tekinti. Morfológiai képe azonban inkább a Glaucopsyche típusra emlékeztet: fonákján a Lyoaenidarajzolatból csak a dis

call

s ocellasort őrizte meg, éppúgy, mint 8 M

.

areas. a submarginalis ocella-rendszer padig úgyszólván teljesen eltűnt. A him acélkék, igen keskeny rojtszegélyén belül a fekete szegély aránylag széles és befelé elmosódó, az erek feketék, az egész szárnyfelület be van szórva fekete pikkelyekkel s ezért szürkésnek látszik. A sejtzáró vonalka is megvan. Fonákja egyszinü, szürkével kevert bőrbarna, amelyben a pontokat nem emelik ki fehér gyürük, hanem csak keskeny, az alapszínnél alig