Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

világosabb körvonalak. A hátulsó szárnyon a bázistól analis irányban többé-kevésbé halvány zöldes-kék színeződés látszik. A nőstény egyözinü feketés-barna,ro jtszegélye is barnás. A him fonákja sötétebb.A semiargus legváltozatosabb rajzol, t-eieme a fonák dia

calls ©cellasora,melyben az ocellák száma és nagysága eltérhet. Hazai példányaink eléggé nagyok. Seit

s szerint évente kétszer, májusban és augusztusban repül. Abafi ugyancsak két nemzedékről emlékezik meg. Adataink alapján ezt nem tudjuk megerősíteni,mivel ezek szerint a semiar gus május közepétől július elejéig repül, rajzásának főideje június közepe, ettől kezdve fokozatosan csökken. Tápnövényei az Anthyllis vulneraría és az Armeria vulgaris

, Abafi szerint a Melilotus officinalis is. 17. Polyommatus Latr. Latreille: Houv.Dict.d'Hist.

Nat.,XXIV. "Sénero^ipus: icarus Rott. /= argus P./ A PolyO-BPaatus genus szin és rajzolat szempontjából megfelel annak a képnek, amelyet a fonákon rozsdaszin szalaggal rendelkező fajokról adtunk. Pontos eleme még az a fehér folt,amely a hátulsó szárny fonákján a medialis bordák között látszik. Ez azonban még ugyanazon fajon belül ia eltűnhet. Morfológiailag igen közel áll a következő nemhez Avsandra

/. amelytől a genital-armatura szerkezete választja el. Az uncus két karéja hosszú, kanál-alakú, a subunol erősek, zömökek, a szabad kar alig hoszszabb, mint az odanőtt rész és könnyen visszafelé hajlított. A valvák orsóalakúak, hosszúkásak, a processus superior distalis részének vége finoman fogazott. Az aedoeagus karcsú. 24. Polyommatus icarus Rott. Rottemburg: Naturforscher,71.1775,p.21.No.8. /P.R.H.:

Lycaena Icarus Rott.;

Abafi:

Lyoaena Icarus Rott.;ÁH.:u.aV Úgyszólván az egész palaearktikus régióban igen nagy mértékben elterjedt faj. Írországtól és a Kanári-szigetektől kezdve keleten a Csendes-óceánig található. Japánban azonban már nem.