Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)
szigetvilágáig, Skandináviától nyugaton a 3saharáig; keleten Indiáig terjed,A hegységekben igen magasra felhatol, de a síkságon is mindenfelé megtalálható. Hazánkban a legelterjedtebb és a leggyakoribb Lyoaenida' fajok közé tartozik. Míg északon és a magas hegységekben egy, alacsonyabb vidéken és délebbre legalább két,hazánkban rendszeresen bárom, gyakran négy nemzedéke jelenik meg. Természetes, hogy ilyen nagy területen és változatos blotópokon számos földrajzi változatot fejlesztett ki. Magyarországon általánosan a bécsi medencéből leirt nomenklatúrái törzsalak van elterjedve. Ennek morfológiai habitusa sok tekintetben emlékeztet a Lycaeides vagy Plebejus fajokéra. Speoifikus jellegzetessége,hogy himje is teljesen barna, ebben az alapszínben kék pikkelyek még nyomokban sem jelentkeznek. Viszont megvannak azok a submarginalis rozsdaszinü. foltok, amelyek más fajoknál csak e nőstényeknél találhatók meg.A két nem közötti különbség az, hogy ezek a himen kisebbek, mint a nőstényen és nem terjednek egészen az elülső szárny apexéig. Ez a különbség a fonákon is látható. Ezen kívül a hímek szárnya nyújtottabb, hegyesebb, mint a nőstényeké .A nemzedékek között főleg az a különbség, hogy a nyári generációk fonákja sokkal melegebb szinü, a hímeké éppenséggel kávébarna, míg a tavaszié hidegszürke. Az agesti s-nek ezen az általánosan elterjedt formáján kivül ujabban, 1952-ben előkerült egy eddig ismeretlen változata a Bükk-hegységből.áhol Balo£h_lmre gyűjtötte először. Ennek alakja karosu,apexe hegyesebb ezöget alkot,mint a törzsalaké. Alapi? sine egéazen sötét osokoládébarna,ebben csak ritkásan, felfelé zsugorodva vannak submarginalis rozsdafoltok hasonlóan a subsp, al~ 1ou a-hoz, az ages ti s magashegységi változatához. Ettől azonban megkülönbözteti nagysága, mert mig a tipikus allons rendszerint kisebb az átlagos a geatla-nél, a bükki populáció általában nagyobb ennél, elérheti az age s ti s kétszeres nagyságát is. A fonák alapszíne hidegssürke,emlékeztet a tavaszi ageati s fonákjának alapszinére. Lelőhelye a Bükk-hegység fennsíkja, ahol a töbrökben vagy azok körül található. Eddig kevés példánya ismeretes. A3 uj
