Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 8/1-13. Budapest, 1955)

fajok áreája sem bővül minden egyes esetben.Számos példát 1dézhetnénk arra, hogy jól repülő fajok egyedei a nyár folyamán messze, északra elhatolnak, de ott nem tudják megvetni a lábukat,mert hol a tápnövényük hiányzik,hol az áttelelő stádium pusztul el a tél zordsága miatt, hol egyéb körülmények akadályozzák meg a fennmaradást.Nyilvánvaló tehát,hogy a vagilitást és a terjeszkedést meg kell különböztetnünk egymástól.Az ujabb területeken való megtelepülés nem jár mindig együtt a fajok egyedeinek a helyváltoztatásra irányuló hajlama val, bármennyi re szoros is közöttük a kapcsolat. Ha az área bővülése bekövetkezik,beigazolódik,hogy az elfoglalt területen érvényesülő adottságok megfelelnek a szóbanforgó fajnak, Így többek között a klimatikai adottságok is. Az azonban az elmondottak értelmében nyilván téves következtetés volna, hogy a megfelelő adottságok kialakulása vonzott közvetlenül uj fajokat valamely területre, legfeljebb arról lehet szó, hogy a jelentkező fajok közül egyik-másiknak biztosította a megtelepülését. Konkrét példáink alapján arra is következtethetünk,hogy a vagilitás nem kisér végig egy-egy fajt törzsfejlődése során, így a három szóbanforgó faj terjeszkedésére vonatkozó adatok arra mutatnak,hogy ezek csak a közelmúltban öltöttek vagilis jelleget. Minthogy pedig a L.celtis-nek csak az Alpok déli lábai körül élő populációira merültek fel adatok, hogy terjeszkednek, egyéb populációira nem, ugy látszik,hogy adott esétben a vagilitás csak egyes populációkon belül váltódik ki.Hozzátehetjük még,hogy a vagilitás valószínűleg különféle behatásokra kiváltódó jelenség, amelyik a faj törzsfejlődése folyamán fel is léphet, de el is enyészhet. Az ujabban megtelepült lepke fajaink terjeszkedésére vonatkozó adatokból tehát a következő tanulságokat vonhatjuk le: 1. Kétségtelen, hogy áreájuk határainak a kiterjesztésére csak vagilis fajok képesek. 2. Vagilis fajok is csalt abban az esetben hódithatnak meg