Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 8/1-13. Budapest, 1955)

hatások folytán a visszaszorított nádasok ás láprétek /Sehoenetum és Seslerietum/ helyén a Molinia rét uralkodik. A. Molinietumon belül számos faciest lehet megkülönböztetni: Kolinietum phragmitoseum, M. circiosum, M. thelypteridosum, M. sucoisellosum stb. Az aszpektusok feltűnőek: kora tavaaz­szal az alacsony Carex-ek főleg C. panioea . vagy Sesleria . később Oirsium rivulare /Valeria dioica , Orchideá k/ borltja a területet. A Saltatorla együtteseket felépítő fajok aránya nem­csak a tavaszi, nyári és őszi hónapoknak megfelelően változó, de a növénytakaró minemüsége szerint is más és más. Ezért a Hanság területén gyűjtött 27 Saltatorla faj alábbi jegyzéké­ben a gyakorisági sorrend közlésétől eltekintettem.A lápokon eddig az alábbi fajokat gyűjtöttem: Tetrix subulata Euohorthippus declivus Calliptamus i.italicus Phaneroptera falcata Chrysochraon d. dispar Conocephalus fuseus Mecoathetus grossus C. dorsalis Parapleurus a. alliaceus Tettigonia viridissima Stenobothrus lineatus T. caudata Omocestus petreus Pholidoptera fallax Chorthippus br. brunneus Metrioptera vittata Ch. b. biguttulus M. roeseli Ch. 1. longicornis M # bicolor Ch. dorsatus Decticus verrueivorus Ch. a. albomarginatus Gryllus campestris Ch. a. apricarius 0. desertus Ch. m. mollis A láp 25-40 cm magas gyepjén koratavasszal a Metriopte­ra roeseli. az utak mentén és a letaposott helyeken a Gryl­lus de8ertus jelenik meg. Csak valamivel később találkozunk a sáskafélékkel; nevüket a gyakoriságuknak megfelelő sor­rendben közlöm. Chorthippus 1. longicornis . Ch. a. albomar­ginatus . Parapleurua a. alliaceus . Chorthippus b. brunneus . Ch. h. biguttulus . Mecostethus grossus .Csak szórványosan ta­lálható az Omocestus petreus és igen ritkán a Stenobothrus lineatus . Augusztus-szeptemberben mindent elborít a rőt Mo­linia /Allium suaveolens . Dlanthus aup erbos . Gentianák, Çir­aium canum/ . Az emiitett növényeken kivül jelentősek még:An-

Next

/
Thumbnails
Contents