Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 7/1-13. Budapest, 1954)

Legjobban elüt a bulgáriai torssalaktól a fóti populáció* Ennek alakja ás nagysága körülbelül megegyezik az uh— rykiével. A hímek átlagos nagysága 28-3

o mm, a nőstényeké 30-33 mm, akad azonban egészen kicsiny példány is ; a leg— kisebbekî a him 24» a nőstény 23 mm. 1951-ben gyűjtöttem ilyen apró példányokat. A legnagyobb himek elérik a 32,egyes nőstények a 55 mm-t. Feltűnő a him alapszíne, ez eltér valamennyi változat alapszínétől, talán csak a trapp

! Yrty. hasonlítható hozzá. Ez egy tompán ibolyaszürkébe hajló platinaszürke fényű színárnyalat. Pokozzák ezt a szinhatást a rendszertelenül elszórt fekete pikkelycsomők s az alapnál, valamint a felső szárny belső szegélyénél fellépő hamvas szőrzet. A tipikus példányoktól eltérően akad olyan példány is, mely sűrűn telr van szórva feketével, különösen hátulsó szárnyai sötétek, aü erősen megszélesedő s a submarginális pontsort magába olvasztó feketés-szürkeség pedig mintegy bevonja az egész szárnyat* A hímnek mind felső, mind alsó szárnyán eléggé széles a fekete szegély, szélesebb, mint a sephirus többi változatánál a lycidast és az uhrykit kivéve. A hátulsó szárnyon rendszerint 5 submarginális pont van. Ezeknek a pontoknak a száma és nagysága is változó. Vannak , teljesen pontnélküli példányok is. A ponton rendszerint szabadon állanak, előfordul azonban, hogy egybeolvadnak a szegéllyel, sőt egymással is és erősen megvastagodott fekete szegélyt alkotnak. Van olyan példány is, melynél a fölső szárnyon is mutatkoznak az érvégződések közti térségben a fekete szegélytől befelé türemkedő submarginális pontok. A hátulsó szárnyakon viszont a legalsó 1-2-5. submarginális pont fölött egyes példányokon narancsszínű folt látható. Ilyen más fajváltozatoknál is előfordul, a fótinál nem túlságosan sűrűn. Igen jellemző a him fonákjának alapszíne is.Ez is változó ugyan és sok esetben világos színárnyalatú is előfordul