Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 7/1-13. Budapest, 1954)

de a többségnél, a típusnál ez a szín sötét egérszürke vagy palaszürke, mely nélkülözi a sárgásbarna beütést. Ebben ez a földrajzi változat döntően eltér más és főleg a középdunai populációktól. A hátulsó szárnyon a narancsszínű foltok nagyok, a submarginális fehér térség rovására kiterjedtek és érintkeznek a kivülről szegélyező nem nagy fekete pontsorral, melyekben sohasem fordul elő fémes pikkely. Ez utóbbi egyébként az egyetlen közös vonás, amely az egymástól eltérő középdunai változatok között fennáll. A belső térség fekete . oeellái sötét színükkel s az őket körülvevő határozott fehér gyűrűvel feltűnően kiemelkednek a sötét alaptérből. A felső szárnyon a belső ocellasor többé-kevésbbó egyenes vonalban fut ellentétben más változatok iveit vonalával, bár ez nem tekinthető állandó jellegűnek. Ugyancsak a felső szárnyon a narancsfoltok a csúcsnál csökkennek,teret engedve a külső szegélytór fehérjének. A nőstények narancsszínű foltjai azonban kifejezettek. A nőstények alapszíne a feketéhez közelálló csokoládé barna. Világosabb barnás fényű színárnyalatok itt is előfordulnak. Pelső szárnyukon ritkán van rozsdaszinü félhold, sokszor azonban csak riyomszerüen mutatkozik néhány. A hátulsó szárnyakon ezek a félholdak jól fejlettek, gyakran a szegély felől fehér vagy világoskék ivecske keretezi azokat, igy igen szép, diszes fekete pupilláé szemsor alakul ki. Rojtszegélye a szárnycsúcsoknál fehér, egyebütt szürkés, de előfordul végig szürke rojtazegély ie. A nőatónyek fonákja nem olyan hideg-szürke, mint a hímeké, hanem sokkal barnább, de ez az alapszín is igen változó a hamvas-barnától a kávébarnáig, a medonéra emlékeztető alapszinig. A narancsfoltok nagyok, sötétek, ragyogóak és sokszor összefüggő szalagot alkotnak mindkét szárnyon végig fel a számycsucsig. A fekete submarginá lis pontokban fémfényü pikkelyek nem fordulnak el-Ő. Hint említettem, ez a populáció Póton, a SomlyóV hegyen fordul elő. Itt mindentisztáson fellelhető, ahol tápnövénye, az Astragalus exscapus 1. tenyészik, bár nem .mindenütt egy-