Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 3/3-4. Budapest, 1950)
geschlechtlich stark differenziert, bei dipsacea aber lassen sich die Männchen und Weibchen mit Hilfe der Färbungs- und Zeichnungselemente nicht trennen. Die bei uns heimischen Formen der beiden Arten kommen auch ausserhalb Ungarns vor. Die bei uns auftretende maritima ist eine von den bekannten maritima-Fóvm&D. gut trennbare Subspecies. Ch. maritima zeigt in der Mitte ihres Fluggebietes rote Formen, die Formen ohne Rot kommen im Norden und Süden vor, wogegen dipsacea hur im Süden rote Formen aufweist. Ch. maritima ist weniger wählerisch in den Biotopen, als dipsacea. A Chloridea maritima Grasl. és dipsacea L. Magyarországon. Irta: Dr. Kovács Lajos. A szerző azoknak a vizsgálatainak az eredményét közli, amelyeket nagyobb, főleg Magyarországról származó Chloridea maritima Grasl. és dipsacea L. anyagon végzett. Megállapítja, hogy a maritima nálunk két nemzedékben repül (V—VI. és VII—VIII.), amelyeket mintegy négyhetes szünet választ el, míg a dipsacea-nnk három nemzedéke van (az utolsó részleges) és április végétől szeptember elejéig megszakítás nélkül repül. A maritima két nemzedéke nem különbözik feltűnően egymástól, viszont a dipsacea korai példányainak zöme jóval sötétebb, mint a nyári állatok zöme. A maritima, hímje és nősténye feltűnően elüt egymástól, a dipsacea-é nem. A maritima nálunk honos alakja eltér a hozzá legközelebb álló ssp. bulgarica D r d t.-tól és angarensisT) r d t.-tól, és határainkon is túlterjed, ezért a szerző mint önálló subspeciest hungariea névvel jelöli meg. A maritima egyébként a dipsacea-tó\ különbözik nagyságában (átlag 33 -37 mm, kisebb állat alig akad, míg a dipsacea 26—34 mm) és felsőszárnya alakjában, főleg a hím felsőszárnya nyúltabb, hegyesebb. A középtérben lévő harántsáv ferdébb, mint a dipsaceá-n. A hímek színe szürkéssárgával kevert olajzöld, a nőstényeké élénk olajzöld, míg a dipsacea mindkét nemben sötétolajzöld (I. nemzedék) vagy sárgásolaj zöld (II. nemzedék). A maritima, fonákján a felsőszárny töve felé eső folt mindig apró, sokszor pontszerű, a dipsacea-én változó, a hátulsószárnyon a hím szegélysávjának rendszerint csak a belső határvonala van meg, valamint az analis szeglet előtt egy folt, míg a dipsaceá-T). a sáv rendszerint teljes, fekete vagy szürke és eléri az analis szegletet. A nőstények alul a legtöbb esetben sötét narancsszínűek.