Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 3/3-4. Budapest, 1950)

KÖZLEMÉNYEK Az ultraszonikus hang biológiai hatása a szúnyoglárvákra. Az elmúlt tíz év alatt az egyes szerzők az ultraszonikus (fül szániára nem érzékelhető) hangnak az élő sejtekre és egynéhány gerinctelen és gerinces állatra gyakorolt ölő hatását vizsgálva igen különböző eredményeket kaptak. J. Sautet et Co (Rev. Cauad. Biol., 6. 1947, p. 179-210) több fajta sziínyog (Culex pipiens, Theobalde a longeareolata, Aedes marináé, Anopheles maculipennis) petéit, lárváit és bábjait vizsgálták ebből a szempontból. Az ultraszonikus hang által létrejött hálás _ különbözött a szúnyog fejlődési állapotától és az alkalmazott hullám erősségétől. Nagy ellenállási különbségek mutatkoztak családok, nemek és fajok között is (C. R. Biol. Paris, UO. 1946, p. 641). Az ultrahangok erősségének mértéke 500—1200 milliamperrel (mA) adható meg. Ez az erősség 30" időtartam alatt majdnem az összes Culex pipiens, Anopheles maculipennis és Aedes marináé lárvát azonnal megölte. A kritikus küszöbérték kb. 400 mA volt, 30"-es időtartamra számítva. 1200 mA alkalmazásakor 30"-nél rövidebb expozíciót véve, V2 órától 2 napig húzódott el az ölő hatás. Tapasztalat szerint a fiatal lárvák kevésbbé ellenállók, mint a bábok. Az ultraszonikus hullámoknak a peték állnak a legjobban ellen. A kísérletek egy része különleges vizsgálati edényben, más része természetes körülmények közt folyt le. £ Az ultraszonikus hullámok hatásának magyarázata még bizonytalan. A kísérletek azt mutatták, hogy ütés vagy hőhatás feltételezése nem valószínű. Az elhalt peték széthasadva olyan képet mutattak, mintha egy vízalatti robbanó hatás érte volna őket. Állítólag a szövetekben oldott gázok játszanak itt fontos szerepet. Érdekes megfigyelés az is, hogy a gyenge ultraszonikus hullámok viszont siettetik a pete és a lárva fejlődését. E hullámoknak gyakorlati alkalmazása sajnos pl. a szúnyogok elleni küzdelemben, még nem vált lehetségessé, bár nagyobb erősségű hullámokkal a ház körüli Aedes aegypti (a sárgaláz terjesztője) tenyészőhelyekre, a szerzők véleményt

1 szerint, hatással lennének. Dr. Sztankayné Gidyás Magda. Phytoecia pustulata Schrk (Cerambycidae. Col.) kártétele. Magyar nevet nem sikerült találnom az általam hozzáférhető irodalomban e csinos, 5.5—9 mm nagyságú eincérnek, ezért a növény után, melyen kárt okozott, margaréta eincérnek neveztem el. A kárt lárvája okozza a növényszár és gyökérnyak belsejének kirágásával. A növény elfonnyad, majd kisebb szél hatására is a meggyengült szár eldől és a növény elpusztul. 1946 szeptember 20-án egy budai kertészetből hoztak vizsgálatra több pusztulásnak indult margaréta (Chrysanthemum sp.) tövet. A tövek mindegyikében a gyökér felső része, a gyö; kérnyak és a szár alsó része ki volt rágva, a rágási csatorna felső végén minden szárban egy-egy teljesen kifejlett lárvát, vagy már bábot találtam. Darboux és Ming a 11 d (Bull. Soc. Étud. Se. nat. Nimes. 33. 1905, Mém. p. 172—175. Extr. le Naturaliste, 29. p. 13) szerint, akik Dél-Franciaországból jelentették, mint a szabadban nevelt Chrysanthemum kártevőjót, a lárvák a szár közepén a bélben rágnak a gyökérnyak felé, egészen le a gyökérig. Az általam megvizsgált virágtövekben viszont a gyökérből (felső, felszín közelében levő részéből) indult ki a lárvák rágása, mert itt voltak a legkeskenyebbek az ürülékkel és rágcsálókkal szorosan betömött járatok. Felfelé a gyökérnyakban szélesedett és a szár alsó részében tág üreggé bővült a járat, a bábbölesőt is itt alakították ki. A bábkamrát durva rágcsálók szálakból készült „dugó" zárta el a já-