Dr. Surányi Pál szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 1/1. Budapest, 1946)

cső kerületének kétszerese legyen. A trapéz-alakú cellofánlap legrövidebb oldalát ezután a fémcső oldalához (az érintőhöz) illesztjük úgy, hogy a cső végét fél centiméterrel túlérje. Most a cellofánlapot a cső köré tekerjük szorosan, majd ott kezdve, hol a ferde él végződik, a cellofáncső végét pálcikával, ceruzával benyomva (a csavarással ellenkző irányban haladva) a cső belsejébe tűrjük viszsza. Ekkor már le lehet húzni a fémcsőről, mert a lap ferde éle és a betürt vég (ha jól csináltuk) a csőnek teljesen biztos tartást ad. A cső alsó végét, majd az állatok behelyezése után felső végét is szoros gyapotcsomóval elzárva egészen kielégítő fiolát nyertünk. Nehézséget és zavart csak az szokott okozni, hogy a többszörösen összetekert cellofán rétegei közé levegő szorul, és az a levegő a fiolákat felhajtja az alkohol felszínére. Ezen egyszerűen úgy segíthetünk, hogy az anyag elrendezése után az alkohol színe alá kényszerített fiolák fölött a levegőt ismételten vízlégszivattyúval megritkítjuk. Dr. Surányi Pál KÖZLEMÉNYEK A káposztalégy (Chortophila brassicae Bché.) idei kártevése. Az ország minden részéből kapjuk a panaszokat, hogy a kiültetett káposzta-, kel- és kárfiolpalánták sorra pusztulnak, néhol 50—60% a kár. A kártevő, amint megállapíthattuk, a káposztalégy fehér, lábatlan nyűve, amely eleinte kívül él a gyökéren, később azonban mélyebben befurakszik abba, felhatol a gyökérnyakig, sőt még feljebb a szárba is. A nyű általában 'többesével él egy-egy növényen, ezért a sérült növény — főleg szárazságban — hamarosan elszárad. A nyü 3—4 hét múlva a földben barna tonnabábbá alakul át, majd egy hét múlva, június közepe táján megjelenik az új légynemzedék, amelynek nyűvei éppúgy pusztítanak a káposztaféléken, mint a tavaszi nemzedékéi, amely április végén, május elején rajzik és rakja le petéit a káposztafélék szártövére vagy a tőhöz közeli földhasadékokba. Később, nyár vége felé még egy harmadik nemzedék is jelentkezik, de ez már nem veszedelmes a fejlett növényre. A második nemzedék sem olyan veszedelmes, mint a tavaszi, az első, mert ez a palántákat lepi meg s ezért pusztítása is súlyos; míg a fejlettebb növény már könnyebben állja a kártevők támadását és ha részben szenved, fejlődésében el is marad, de nem pusztul el. A védekezés a már meglepett te- • rületen csakis vegyiszerekkel lehetséges, mert az erőművi eljárás itt már nem vezethet célra. Az elszáradt palántákat mindenesetre szedjük ki kis kézi ásóval földestül, hogy a nyüvek, esetleg bábok is kikerüljenek és megsemmisíthetők legyenek. Másik teendő a káposztaszüret utánra esik s abban áll, hogy a táblán visszamaradt gyökér- és szármaradványt, ahogy mondják: a torzsát gondosan szedjük össze s égessük el, mert rajta vagy belsejében nyüvek vagy bábok rejtőzhetnek. A meglepett táblán a palántákat a kiültetésük utáni 4-ik napon, majd 8—10 nap múlva újból, esetleg újabb 8—10 nap múlva még-