Dr. Surányi Pál szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 1/1. Budapest, 1946)

Néhány ritka déli Hymenoptera gyűjtéseimből. Irta: Dr. Móczár László Tachysphex nigripennis Spin. A T. pectinipesAö\ legjobban feltű­nően sötét szárnya különbözteti meg. Nagykőrös mellett a Pálfái erdő homokbuckáin 1942. VII. 1-én 3 $ példányát gyűjtöttem ennek a magyar faiunára új fajnak. Oxybelus aurantiacus Mocs. Mocsáry 1 e faj nőstényét 1883-ban Budapest környékéről írta le. Zavadil, Sustera és Bata 2 cikkük­ben (p. 173.) Szomotorról 2 $-t említenek, az állatokat Daucuson gyűjtötték. A Nemzeti Múzeum gyűjteményében jelenleg Mocsáry kezeírásával már csak Kunszentmiklósról származó példány tűje van meg. A Mú­zeumban levő egyetlen példány eddig meghatározatlanul hevert „Tata­tóváros, Bartkó" lelőhelycédulával. Móczár Miklós 1941 július 30-án •Bugacon is megtalálta ezt a rendkívül ritka fajt. A többi Oxybelus faj­tól a következőkben tér el: Feje, tora nagy részben fekete, a csáp, a rágó töve, az előtör, vállbütyök, a szárnypikkely szegélye, utópajzsá­nak oldalpikkelyei és tőre sárgásfehér. A tőr vége felé gyengén kiszé­lesedő, lekerekített. Lábai feketék sárga szőrözettél, a lábtüskék fehé­rek. Potroha narancssárga, az egyes hátlemezek szegélye előtt többé­kevésbbé megtört citromsárga csík húzódik. A 3., 4., 5. hátlemez közepe sötétbarna, feketésbe hajló. Anthidium manicatum var. nigrithorax D. T. E változat ú j a faunánkra. 1943. VIII. 2-án a Tihanyi félsziget északi oldalán fekvő Akasiztódomb meredek löszfalán gyűjtöttem. Chrysis ignita var. curvidens Dhlb. Sajóvárkonyban 1934. VIIL-ban gyűjtöttem, új a magyar faunára. Chrysis fulgida var. aurolimbata nov. var. 9 • Nagyság, skulptura és szín tekintetében a törzsalakhoz hasonló. Kékeszöld első potrohszel­vénye hátlemezének hátsó szegélye félpontszélességben tüzvörös színű. Az aranyos csík ugyancsak félpont szélességben középen hosszanti irányban egészen a lefelé hajló részig folytatódik; kétoldalt 1—1 1/2 pont szélességre tüzvörösből aranyszínire terjed ki, majd fokozatosan zöldbe megy át. A 2. hátlemez felülete különösen középen igen sűrűn pontozott, gyenge fényű. Az egyes pontok közötti sima felület sokkal kisebb, mint maguk a pontok és rajtuk csak igen elszórtan, ritkán van pont. A törzsfajon a pontok között levő sima felület jóval nagyobb, vagy legalább olyan nagy, mint maguk a pontok, erősebben fénylő s rajtuk apró pohtok vannak. A középső oldallemez (mesosternum) oldalról nézve háromszögbefutó, éles párkányszerű, hátulról tekintve a tor vonalától csaknem derékszögre előreugró. A törzsfajon nem párkány­szerű és csak igen gyengén előreugró. Hossza: 7—8 mm. c?. Az I. hátlemez keskeny aranycsíkja fokozatosan kékeszöldbe, majd kékbe megy át, kétoldalt elmosódottabb, foltszerű, nem oly fel­tűnő. Hossza 9 mm. Elterjedés: 2 $ $ és 1 d Kiskunfélegyháza. 1936. 1 Mocsáry, A.: Értek. Term.-tud. Köréből 13, 1883, p. 48. 2 Zavadil, Sustera & Bata, Sbornik entom. odd. Nar. Musea v. Praze 15, 1937, p. 202.

Next

/
Thumbnails
Contents