Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 8/1-4. (Budapest, 1943)

Űj araszoló lepkefaj a magyar faunában. A hazánkban előforduló Eu pithe dáktól nagyságával és feltűnő rajzolatával könnyen megkülönböztethető az Eupithecia sinuosaria E v. Az Eupithecia lanceolatahoz áll a legközelebb. Ez a faj magasabb hegyvidékeinken (Magas Tátra: Tátraszéplak; Eperjes környéke) fordul elő. Az E. sinuosaria az E. lanceolatatól is könnyen megkülönböztethető. Az előbbi nagyobb az utóbbinál. Az általam gyűjtött magyar példány szárnykiterjedése 22 mm. Az E. sinuosaria felsőszárnyának alapszíne barna. A középtéren az elülső szegélytől a belső szegélyig gesztenyebarna színű, lefele keskenyedő szalag húzódik. A szalag felső szélei sötétek. A felső szárny külső terén végighúzódó hullámvonal fehéres. A csúcs alatt pedig sötét árnyékfolt látható. Az Eupithecia sinuosaria E v. magyarországi lelőhelye a Rozsnyó melletti Pozsáló vagy Ökörhegy. Itt 1942. július 7-én kb. 1000 m magasságban, lámpafény mellett egy példányát gyűjtöttem. Az állat Magyarországon kívül Norvégiában, valamint Szentpétervártól keletre egészen Középázsiáig terjedt el. A rozsnyói lelőhely eddig ismert legdélibb előfordulása. A legközelebbi rokonai Ázsiában élnek. Balogh Imre. A rovarok fehérjeképzése a levegő nitrogénjéből. Ujabb vizsgálatok arra engedtek következtetni, hogy azok a rovarok, amelyek fehérje-szegény táplálékon élnek (fa, növényi nedv stb.), de az erős növekedés vagy fokozott szaporodás következtében sok fehérjét igényelnek, a fehérje előállításához a levegő szabad nitrogénjét fel tudják használni. Ehhez hasonló jelenséget eddig csak a növényvilágban (Leguminosák gyökérgumói) ismertünk. Érdekes, hogy a két jelenség mind biológiai, mind vegytani szempontból rendkívül hasonlít egymáshoz. Legújabb vizsgálatok szerint (Tóth, Tóth és W o 1 s k y, valamint Bátor i, Tóth és Wolsky) a levéltetvekben és a Homopterákban alacsonyrendű symbionta mikroorganizmusok végzik el ezt a feladatot olykép, hogy a levegő szabad nitrogénját megkötve hydroxylamint állítanak elő. Ez épül be azután a rovartáplálékkal felvett (és esetleg a rovar testén belül egyéb szénhydrátból is keletkező) oxálecetsavba. Ily módon a szénhyd-